40564. lajstromszámú szabadalom • Vonókapcsolás járművek számára

eaolófejen függélyes (46) fül (5. és 6. ábra) alkalmaztatik, Vagy pedig egy kétrészű (46) fül (7. és 8. ábra) rendeztetik el, mély (47) agyázerű részt tart; utóbbi az elektromos vezetékek, vagy a fluidtimnyomásvezetékek kapcsolására eszközökkel lehet ellátva. Ha az agyszerű részhez (49) segédveaéték van kapcsolva, akkor a kapcsolófölület (36) bordájának belső ferde fölületéhez képest derékszög alatt és e fölület föleit függélyesen egy tömített (48) nyílás re«dezhető ©1; mint azt az 5. és 6. ábra matatja úgy, hogy amikor a két kapcsolófej egymáson a kapcsolóhelyzetben csúszik, a. két kapeso lófej (48) nyílásai közvetlenül egymáshoz szoríttatnak és tömített ötközős kapcsolást létesítenek. Habár a kétrészű rugóval bíró kapcsoló szerkezet a legcélszerűbb kiviteli alak, mégis magától értetődik, hogy a találmány tárgya oly kiviteli alakra is kiterjed, melynél a r ú gcszakaszoknak csak egyike alkalmaztatik, mint azt a 9. és 10. ábrák mutatják. A 9. ábrában föltüntetett kiviteli alak értelmébena (101) csavarrúgóssakasz négyszögletes keresztmetszettel bír és a rúgó utol&ó tekerő letel o ly módon vannak kiképezve, hogy a rúgó két végén egy-egy folytonos hengeres részt képeznek, melyek egyike külső oldalán csavarmenettel bír és a helytálló (11) tokba van becsavarva, míg a másik belső oldalán van csavarmenettel ellátva, és a (14) fejre van fölcsaywva, mely (50) esap által a kapcsolófejet tartó (141) rúddal csuklósan van összekötve. Ezen elreaadeaésaél a rúgó vonó húzásoknál húzásra és ütköző lökéseknél öszszenyomásra van igényb&véve. A 10. ábíra érte kőében a (91) rúgószaká«® külső végén a helytálló (11) tokhoz van kapcsolva és belső végén (15) tuskóval van összekötve, mely (151) csap által a rúgótekerüíeteken áthaladó és akapcso lófejét tartó (161) rúddal csuklós kapcsolatban áll. Az ©zen két utóbbi kiviteli alaknál alkalmazott csuklós rúd folytán a kapcsoló a rúgó szabad végének oldalirányú kitéresze által kapott lengőmozgáson kívül még szabad oldalirányú lengőmozgással is bír. Visszatérve, a 3. ábrára, megjegyzendő, hogy a (9) és (10) rúgószakaszok oly módon vannak elrendezve a helytálló tokban, hogy a rugónak és a kapcsolófejnek X—X vonala által jelölt középvonala szöget zár be a kocsinak Y—Y vonal által jelölt középvonalával úgy, hogy a kapcsolófej rendesen a kocsi középvonalának egyik oldalára kis darabbal el van tolva. Ennek célja az, hogy a kocsik kapcsolása megkönnyíttessék, ha ezek ívben állnak és hogy az egyik kapcsolófej említett (31) nyúlványa a másik kapcsolófej nyúlványának a köröm felöld oldalán lépjen kapcsolatba. Ha a kapcsolófejek rendesen a kocsik középvonalaiban feküdnének, akkor megtör ténhetaék, hogy ívben álló kocsiknak egymással való összekapcsolásánál a két kapcsolófej (31) nyúlványai egymással külső oldalukon kapcsolatba jönnének és az önműködő kapcsolást megakadályoznák, míg ha a kapcsolófejek rendesen a középvonalhoz képest oldalirányban kellően el vannak tolva, akkor a most említett körülmény nem következhetik be. Ha a két tag összekapcsolása után húzás lép föl, akkor a rugók oldalirányban annyira kitérnek, hogy a húzás iránya a kocsi középvonalával egybeesik. Ha a kapcsolófejnek rendesen oldalirányban eltolt helyzetben való tartására egy igen kis ellenállással bíró rúgó alkalmazandó, akkor a 11., 12. és 13. ábrákban föltüntetett szerkezet haszaiálható, melynél a vonórúgó (51) csapdarabfean van elrendezve, mely a helytálló (11) tokban van megerősítve. Ezen szerkezet értelmében a tok két részből áll, melyek a (122) peremekbe csavart csavarok által \aa»ak öszszekötve; az (51) csap oly módon van elrendelve, hogy a tok egy függélyes csapja körül kis forgó mozgással bír. A rúgó, miután a csapba becsavartatott, az (52) szorítódarab és (53) csavar által fcartatik helyzetében. A csap oldalára egy gyönge (54) rúgó támaszkodik, mely a kapcsoló-