40362. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alkáli chloridok elektrolytos elbontására

— 2 — legyen. Hogy a rétegképződós és rétegmegújítás elválasztó hatását megkönnyítsük, megfelelő új diafragmát használunk, melynek sok más előny mellett az a tulajdonsága, hogy szabályozható áteresztőképesség mellett a katódához jól hozzásimul, úgy hogy az elválasztást a rétegképződés mellett a belső hydrostatikus nyomás is elősegíti, míg annak következtében, hogy a lefolyó oldat a kathodát újból nedvesíti, állandó kontaktus marad fön és a nátrontartalmú oldat biztosan folyik el. Más föltalálok, pl. Hargreave-Bird is alkalmazták már a katódát közvetlenül a a diafragraa fölött, de nem alkalmaztak simulékony diafragmát, ezért a kathoda a diafragmától a hydrogénfejlődés következtében elvált, a kontaktus megszakadt, az átment oldat elpárolgott és abból nátron vált le és ezt gőz-, vagy szénsav- és gőzárammal kellett azután eltávolítani, ennek dacára a lúg hosszú ideig maradt a kathodával és diafragmával érintkezésben, az anodához diffundált és a termelési hányadot rontotta. Á föntebb jelzett eljárásnál mindezeket a hátrányokat elkerülhetjük, a lúgnak fölfelé való diffundálását pedig az teszi ártalmatlanná, hogy épen azokat a rétegeket távolítjuk el állandóan, melyekbe a lúg visszadiffundálhatna és hogy az elvezetés módja által a diafragma útján megosztott oldat hosszabb nyugvása ki van zárva, hogy a kontaktus állandóan és változatlanul fönmarad, hogy a diafragma simulékonysága következtében a katódától el nem válhatik stb. Megkísérelték továbbá már ismételten azt is, hogy az anóda- és katódafolyadékot rétegképezés által válasszák el egymástól, mikor a rétegeket csövek és más hasonló berendezések segélyével voltak egymással összekötve és ekként keverödés nélkül közlekedtek egymással (v. ö. pl. a 87676. sz. német birodalmi szabadalmat). Mindezek az ajánlott elválasztó berendezések közül egy sem vállott be, mert az összekötő utak vagy túlságosan szűkek voltak és így minden közlekedést meggátoltak, vagy pedig túlságosan tágasak voltak és így a diffúziót meg nem gátolhatták. Eme most leírandó berendezésnél azonban az elválasztó réteg mint egységes egész kénytelen áramolni, nem kívánjuk azt a lehetetlen dolgot, hogy egy bizonyos ponton alkalmazott szűk nyíláson át távozzék, hanem oly hasítékon kényszerítjük áthaladni, mely ép oly széles, mint a réteg maga és mellyel közvetlenül érintkezik. Dacára a hasíték hosszának a lúg a hasítékon vissza nem diffundálódhatik, mert a hasíték nem közvetít más réteggel érintkezést, hanem egy gáthoz vezet, melyen a folyadék lefolyik. A visszafelé való diffúzió ezen a jelzett úton teljesen ki van zárva. A gát további előnye az, hogy a berendezés belsejében a folyadék szintet állandóvá teszi. Hogy már most az oldat vezető képességét és az evvel az átment áramerősséget is fokozzuk, az oldatot (nem ábrázolt) fűtőberendezés segélyével föl is melegíthetjük. Ismételten megkísérelték az anóda- és kathodafolyadéknak állandóan hozzáfolyó folyadék segélyével való elkülönítését. Ily elrendezést ajánlott pl. Hulin, megkísértették továbbá az anóda- és katódafolyadéknak mozdulatlan folyadékréteg segélyével való elválasztását (W. Bein: «Verfahren zur Elektrolyse von Alkalisalzen®) de mindezek a kísérletek eredménytelenek maradtak, mert az első módszer szerint a bevezetett folyadékmennyiség — ha csak meg nem elégedtünk homeopatikus töménységű oldatokban levő termékekkel — sokkal kisebb volt, semhogy a befolyó oldat az anóda- és katódafolyadékokat egymástól tényleg elválaszthatta volna, a második módszernél pedig a mozdulatlan folyadékrétegeknek túlságosan vastagoknak kellett lenniök és ezért ellenállásuk is túlságosan nagy volt. Csupán csak a következőkben leírt eljárás teszi lehetővé kis folyadékmennyiségek alkalmazásával az elválasztást oly módon, hogy az elválasztó folyadékréteget vékonyra választjuk, az elektrolysis hatása alatt folytonosan megújítjuk és így arra kényszerítjük, hogy az éles elválasztó réteget alkosson, Csakis ez a berendezés teszi az anóda-