40362. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alkáli chloridok elektrolytos elbontására
ós katódafolyadék teljes elválasztása mellett azt, hogy aránylag tömény 10—20o0 -os nátronlúgoldatokat állítsunk elő. Uj eljárásomat a következőkben a foganatosítására szolgáló berendezést az 1. ábra hosszmetszetben ; a 2. ábrán keresztmetszetben ábrázoló rajzok alapján ismertetjük; a 3. ábrán a berendezés egy más foganatosítási alakja látható hosszmetszetben. Berendezésem egy (11) harang, melyet alúl az (1, 2) diafragma zár el. Ez a diafragma a negatív elektróda gyanánt szereplő (3) vas- vagy nikkeldróthálón nyugszik. Az egész harangot a (10) edény zárja körül, belsejében a platinából vagy szénből készült anóda van a (3) katódától kis távolságban, evvel párhuzamosan elrendezve. Hogy már most az elektrolysis termékeit (a nátronlúgot és chlórt) teljesen elválaszthassuk, a következő elrendezést, alkalmazzuk : A harangot bizonyos magasságig elektrclytel töltjük meg, a (10) edényt azonban egyelőre üresen hagyjuk. Minthogy a diafragma a folyadékot átereszti, a konyhasóoldat a katódához mehet és ott nátronlúgot alkothat. A lúg (13) elvezető nyílása akként van méretezve, hogy a folyadék oszlop a külső edényben a katódát épen csak érintse hogy pedig az elektrolysisnél keletkező hydrogénbuborékok könnyen távozhassanak, megfelelő elrendezéseket alkalmazunk, pl. a katódát boltozzuk (1. ábra), mikor a boltozat át nem eresztő (7) csatornákkal közlekedik, melyek a fejlődött bydrógént könnyen elszállni engedik, vagy a sík vagy hullámos kathódadróthálót a berendezésben gyengén lejtősen helyezzük el. A hydrogénbuborékok könnyű elvezetésére 1: 20 lejtősség elegendő. Ez az elrendezés azonban helyesen csakis akkor működik, mikor a diafragma megfelelőén van megválasztva. Ezért oly diafragmákat kellett választani, melyek folyadékáteresztőképességét pontosan lehet szabályozni, anélkül hogy az áram átmenetével szemben túlságos nagy ellenállást fejtenének ki és melyek a katódához jól hozzásimulnak. Az összes szilárd diafragmák, minők a korund, cement, aszbesztpnpir stb. erre a célra alkalmatlanoknak bizonyultak, ép így nem lehetett pordiafragmákat sem alkalmazni, mert azokat nem alakíthatjuk és mert azok nem elég állandóak. Célt érünk azonban, ha a dróthálókatódát a kereskedelmi árút képező közönséges (1) azbesztszövettel fedjük le (1. ábra) melyre ktüönleges (2) pordiafragmát rétegezünk. Az ismert pordiafragmákat lejtős íolületekeii alkalmazni nem lehet, mert a por csakhamar lecsúszik, ezenkívül annyiban is hátrányosak, hogy összecsomósodnak és csakhamar áthatlanokká válnak, ezért azok még szilárd bordákkal kapcsolatban sem alkalmazhatók. Mindkét hátrány egy csapással elkerülhető, ha az oldhatlan porokat, pl. báriumszulfát, timföld stb. azbesztgyapjúval konyhasóoldatban képlékeny és mégis SZÍVÓS, konzisztens tömeggé alakítjuk. Ily porok és azbesztgyapjú keverékét rendkívül gyorsan és könnyen lebet készíteni. Míg pl. a báriumszulfát leülepítése több órát vesz igénybe, 20%-°s konyhasó oldatban lebegő báriumszulfát és azbesztkeverék néhány perc alatt leülepedik. Ez a csapadék, mely kezdetben szívós iszapalakú, könnyen megszárítható és tetszőlegesen alakítható, mely alakját használat közben még akkor is megtartja, mikor hosszabb ideig van folyadékban. Ezek a diafragmák rendkívül ellenállók, hónapokon sőt éveken át használhatók és a közönséges pordiafragmától eltérően rendkívül gyorsan és könnyen cserélhetők ki, illetve újíthatok meg, mely célból csupán csak a porból és azbesztgyapjúból álló réteget kell leemelni, mi csak néhány percet vesz igénybe, vagy az azbesztszövetet kell kiemelni ós új szövettel helyettesíteni, azután pedig a réteget újból létesíteni. Ez az egész művelet csak néhány percet igényel. A jelzett diafragmák a levegőn rövid idő alatt teljesen kiszáradnak és megkeményednek, eredeti simulékonyságukat és áteresztő képességüket azonban csakhamar vissza-
