40212. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemence cinknek érceiből folytonos üzemben való előállítására
okból eldugulna, az adagolást azonnal meg- ; szüntetjük, a kemencét azonban rövid ideig tovább fűtjük, hogy az ércből az összes fémet kiolvasszuk, azután az áramot megszakítjuk, tartalmát a lecsapoló nyíláson át j kiürítjük, az elektródákat fölhúzzuk, míg azok a kemence födelén lévő nyílásokba be nem lépnek. Ebben a pillanatban eltávolíthatjuk a (w) záródugót, a kemencét húzóhorgokkal kitisztítjuk, a (w) dugót ismét behelyezzük és az üzemet, még mielőtt a kemence lehűlt volna, újból fölvesszük. Világos, hogy a kemencét tetszés szerint fényíves vagy ellenállásos kemence gyanánt használhatjuk, még pedig egy íves kemence gyanánt, ha csak az egyik elektródát engedjük a fürdőbe merülni, a másikat pedig ettől megfelelő távolságban tartjuk, két íves kemence gyanánt, ha mindkét elektródát kiemeljük a fürdőből. Az egyik vagy másik módot választjuk annak megfelelően, hogy minő érceket dolgozunk föl. Ha a kemence ellenállásos kemence gyanánt szerepel, a kemence esetleges eltömődését úgy is megszüntethetjük, hogy a kemencét pár pillanatig fényíves kemence gyanánt tartjuk üzemben. Bárminő ércet dolgozzunk is föl, az eljárás normális üzemnél lényegében véve a következő fog lenni: Pár pillanattal a lecsapolás előtt megállítjuk a (j) szállítócsavart, miközben az (n) vakarót működtethetjük, hogy az (i) nyílást kitisztítsuk, azután az (u) segédelektróda esetleges bekapcsolása melbtt nyitjuk a lecsapoló nyílást, mikor a képződő fényív a megkeményedett salakot megolvasztja. Lecsapolás után a szállítócsavart ismét működésbe hozzuk és ezt a műveletet mindannyiszor ismételjük, ahányszor az szükségessé válik. A két lecsapolás közben fejlődő cinkgőzök a kemence lecsapoló nyílásával szemben lévő falon a (tl) nyíláson távoznak, melynek alakja a rajzon látható és mely a kemenceboltozathoz lehetőleg közel van elrendezve. Ez a nyílás a hűtőbe vezet, i melynek szerkezete és működési módja a következő: Az 1—3. ábrán látható hűtő lényegében véve egy tűzálló anyaggal bélelt, öntött j vastól készült álló (1) henger, melynek fölső része valamivel tágasabb, mint alsó része. Az (1) csőben fölülről lefelé egy vékony falú, igen finom szemcséjű és nagy nyomás alatt sajtolt tűzálló anyagból, vagy más, a szóba jövő hőmérsékletnél lehetőleg kevéssé áteresztő tűzálló anyagból készült (2) henger nyúlik végig, mely a külső (1) hengerrel aránylag igen szűk, gyűrűalakú hézagot hagy szabadon. Ez a cső retortaszénporral vagy törmelékkel, tehát elektróda-anyaggal van töltve, fölső és alsó végén pedig a (3 4) elektródák útján van elzárva, melyek a retortaszénport összenyomják. Az elektródákhoz az elektromos vezetékek csatlakoznak, melyek a retortaszénporon áramot vezetnek át. Ez az áram a (2) csövet a Joule-féle hő hatása alatt vörös izzásig fölhevíti, a hőmérsékletet pedig a következő módon szabályozhatjuk : 1. az átvezetett áram erősségét módosíthatjuk ; 2. a szénoszlop hosszát a (3) és (4) elektródák közelítésével vagy távolításával változtatjuk; 3. a (2) cső töltelékének finomságátváltoztatjuk. Ezenkívül módosíthatjuk azt a helyet is, hol a kondenzátort fűtjük, amennyiben a fűtőellenállást a (3) és (4) elektródák helyzetének megfelelő módosításával a hűtőben magasabbra vagy mélyebbre állítjuk. Ez elv alapul vételével még más módon is lehet a fűtőellenállást szerkeszteni, pl. akként, hogy az ellenállást szén- vagykarborundum-korongokból építjük föl, melyeket egymás fölé rakunk, vagy egymásba beeresztünk és melyeket a hűtő két végén alkalmazott fémből vagy szénből készült tartók közé fogunk be. Jellemző a hűtőre azonban minden esstben az, hogy egy központosán elhelyezett fűtőellenállással van fölszerelve, melyet akként képezünk ki, hogy a hűtő különböző pontjait
