40085. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a fejlesztett gőznek a gőzfejlesztők fűtőfölületéről való eltávolítására

— 2 — 6. ábra metszet az 5. ábra 6—6 vonala szerint. A 7. ábra az összekötő darabok egyikének elölnézete. A 8. és 9. ábrák a találmánynak hengeres hajtókazánoknál való alkalmazását szemléltetik. A 10 , 11. és 12. ábrák a találmánynak lokomotiv-kazánon való alkalmazását tüntetik föl. A 13. ábra a jelen találmány szerint alkalmazandó gyűjtőnek egy különleges foganatosítási alakját ábrázolja. A 14. és 15. ábrák a találmánynak Babcoc-Wilcox-kazánon való alkalmazását mutatják. A 16. és 17. ábrák végül jelen berendezésnek egy kamrás vízcsöves kazánokon való alkalmazását ábrázolják. Az összes föltüntetett foganatosítási alakoknál egy (a) cső van alkalmazva, mely a f'űtőfölület egy részének közvetlen közeléből kiindulva, a gőzgyűjtőtérbe vezet; ezen cső köpenyében egy sor (b) nyílás van alkalmazva, melyeken át a szomszédos térben fejlesztett gőz az (a) csőbe áramlik. Kivéve a 3—7. ábrákat, melyek a Belleville-kazán közel vízszintes csöveiből való gőzelvezetés módját szemléltetik és a 14—17. ábrákat, melyek egy Babcoc-Wilcos- és egy kamarás kazánon mutatja az elrendezést, az (a) cső a fűtőfölülettől kis távolságban fekszik é3 az egész hosszán bizonyos közökben elrendezett, tölcséralakú, (c) ernyőkkel bír, melyeknek éle majdnem vagy tényleg a fűtőfölülettel érintkezik; e (c) ernyőknek az a céljuk, hogy a fölszálló gőzbuborékokat (b) nyílások felé s ezeken át az (a) csőbe tereljék. Ha az (a) cső vízszintesen fekszik, úgy a (c) ernyők helyett rézsútos tetőszerű (m) fölületeket (8—12. ábra) alkalmazunk. Az 1. ábrában a találmánynak legegyszerűbb alkalmazása van föltüntetve, ahol is a működés egy közönséges Field-csőnek működéséhez hasonló. Ezen kivitelnél a kazánon egy (d) cső van elrendezve, mely a tüzelőtérben vagy a huzamokban foglal helyet. Az ezen csőben képződött gőzbuborékok fölszállásuknál a (c) ernyők állal fölfogatnak. Ezeu ernyők fölső végének közelében a (b) nyílások (2. ábra) vannak alkalmazva, melyeken át a fölfogott gőz az (a) csőbe jut, hogy ebben aztán az (e) gőztérbe áramoljon. A méreteket legcélszerűbben olyképen választjuk meg, hogy az (a) cső harántmetszete éppen elegendő arra, hogy a gőzt egyedül, vagyis víz nélkül tova vezesse. A (b) nyílás fekvése olyan, hogy első sorban csak gőz áramlik azon át. Ha azonban a gőzfejlődés nem megy végbe oly nagy mértékben, hogy az (a) csövön kívül levő vízoszlopnak hatása által előidézett nyomáskülönbsóg következtében egyedül gőz áramoljon át a (b) nyílásokon, úgy a gőzzel együtt víz is kerül az (a) csőbe, miáltal a külső vízoszlop magassága csökken, míg a gőzfejlődés ismét oly erélyessé nem válik, hogy a (b) nyílásokon keresztül csak gőz áramlik át. Ily módon tehát a gőzelvezetés önműködően szabályozódik. A rendkívül csekély ellenállás következtében, melyre a gőz a víz által kifejtett ellenálláshoz képest talál, aránylag igen nagy gőzmennyiségnek elvezetésére elegendő egy meglehetős szűk víznélküli (a) cső, mely igen kis nyílásokkal van ellátva. A gőznek a (d) csövek fűtőfölületéről való igen gyors elvezetése s ezáltal azoknak a vízzel való folytonos érintkezése igen gyors gőzfejlődést tesz lehetővé, miáltal egyszersmind azt is elérjük, hogy a kazán nagyobb hatásfokkal dolgozik. A 2. ábra az 1. ábrában teljes egészében bemutatott (a) cső egy részének nagyobb léptékű függélyes metszete. Az 1. és 3. ábrára vonatkozólag megírt elrendezést természetesen egy alul nem zárt és kevéssé rézsútosan fekvő vízcsövön, pl. okáért Yarow-kazánokon is alkalmazhatjuk. A 3—7. ábrák azt mutatják, hogy a jelen találmányt miképen lehet lehetőleg csekély változtatásokkal Belleville-kazánokon alkalmazó'. A 3. ábrából látható, hogy ezen Belleville-kazánnak alsó négy csőpárja (a) gyűjtőcsövekkel van fölszerelve, melyek (f) tartók által a csövek fölső fölületének közelében tartatnak és a fölső részükön (b)