39942. lajstromszámú szabadalom • Szalagsajtó

tétele céljából a rajzon a hengert a szájdarabtól elválasztva ábrázoltuk, ezenkívül pedig ismert elrendezéseket is föltüntettünk. A szalagsajtó oly részleteit, melyek a találmány lényegét nem érintik, nem ábrázoltuk.

A csatolt rajz :

1. és 2. ábráján hosszmetszetben a sajtóhenger két ismert foganatosítási alakja látható, a

3. ábra az új berendezésnek ugyancsak hosszmetszete, a

4. ábra egy ismert szájdarab, az

5. ábra az új szájdarab axonometrikus képe.

Az 1. ábrán ismert (a) sajtolóhenger látható, az ehhez csatlakozó (b) fejdarabbal és a (c) késekkel együtt, mely kések annyira elkoptak, hogy külső élük és a henger fala között bizonyos köz marad szabadon. A sajtolandó anyagnak az (I) nyíl irányában kellene mozognia, egy része azonban a kések kopása következtében létesült gyűrűhézagon a (II) nyíl irányában ismét a kések mögé jut, mi a gép munkabírását rendkívül csökkenti.

Hogy a kések elkerülhetlen kopásának hatását kiküszöböljék, különböző módszerekhez nyúltak. A késeket több részüen képezték ki, úgy, hogy a kopás után a fix késeken eltólhatóan alkalmazott pótkések a kések és a hengerfal között ismét szoros záródást létesítettek. A gép csökkent munkabírása ennek következtében ismét normálissá vált, de csak rövid időre, mert az újabb kopásnál a munkabírás ismét csökkent. Minthogy a kopás aránylag gyorsan történik, eltekintve a kezelés nehézségeitől és a szerkezet költséges voltától, gyakorlati szempontból még nem sikerült a gép munkabírását állandóvá tenni.

Más módon akként kísérelték meg a kopás káros hatásának kiküszöbölését, hogy a hengernek alakját módosították. Mint az a

2. ábrán látható, a hengerfalat hosszmetszetben fűrészfogszerűen alakították úgy, hogy a fogak a (b) sajtolófej fölé ¡rányúljanak. Ekkor a henger több kúpos (al) részből állott, mely részeket a gyűrűs (a2) falak

kötötték össze. Ily (a2) fal a hátsó (al) rész karimájának befelé való megnyújtása által létesült. Az (a2), falaknak az volt volna a föladatuk, hogy a sajtolandó anyagnak az

1. ábrán látható (II) nyilak irányában való mozgását meggátolják, az azonban nem sikerült, mert a kések elkopása után az anyag mégis visszafelé mozgott, mint azt a

2. ábrán lerajzolt (II) nyilak jelzik.

Találmányunk azt a hátrányt, hogy a

gép munkabírása a kések kopásával csökken, meggátolja, amennyiben az anyag előre mozgását végző késfölületeket állandó nagyságúvá teszi. Minthogy a gyakorlatban magát a késföliiletet állandóvá tenni nem sikerül, találmányunk szerint a hengert rendezzük be akként, hogy munkabírása gyakorlatilag elég hosszú ideig (egy-két évig), addig míg a kopás egy bizonyos értéket el nem ért, állandó maradjon. Ebből a célból a hengerben ugyancsak befelé nyúló kiugrásokat alkalmazunk, de ezeket ellentétesen rendezzük el, mint a 2. ábrán, amennyiben a gyűrűalakú falakat nem a kések előtt, hanem ezek mögött alkalmazzuk. Ekkor a sajtolandó anyagot a késeknek csakis az a fölülete mozgatja előre, mely a hengernek a gyűrűs kiugrások által szabadon hagyott keresztmetszetének felel meg, a késeknek a gyűrűk által födött fölülete pedig az anyagot nem továbbítja ugyan, de ennek dacára nem veszet el teljesen az ezáltal végzett munka, mert az a dagasztást és összekeverést végzi.

A henger belsejébe benyúló gyűrűk akként is kiképezhetők, hogy minden egyes kés illetve késpár előtt és mögött egy-egy ily gyűrű legyen. Ez az elrendezés a 3. ábrán látható.

Az (a) hengerben két (cl, c2) késpár forog, ennek megfelelően három befelé nyúló (dl, d2, d3) gyűrű van alkalmazva. A (dl) gyűrű a (cl) késpár külső végét födi és meggátolja, hogy az anyag a (cl) késpár külső végénél a (II) nyilak (1. és 2. ábra) irányában a hengerben hátrafelé mozogjon. Hasonló módon hat a (d2) gyűrű a (c2) késpárnál.

Ugyanezt a hatást akként is elérhetjük,