39942. lajstromszámú szabadalom • Szalagsajtó
hogy a hengerfalat hosszmetszetben fűrész fogszerűen, de ellenkező módon képezzük ki, mint a 2. ábrán, mert az elrendezésnél csakis az lényeges, hogy a henger keresztmetszetét a sajtolandó anyag mozgás irányában a késekhez lehetőleg közel kisebbítsük. Ha a hengerfalat a 5. ábra szerint alakítjuk úgy, hogy a kések előtt és mögött is egy-egy gyűrűalakú kiugrás létesüljöna hengerfal mentén a pontozva jelzett vonallal határolt holt anyaggyűrü képződik mely az anyag előre mozgásában részt nem vesz, annak az 1. és 2. ábrán jelzett irányban való visszafelé mozgását azonban meggátolja. Mielőtt az anyag a 2. ábrán látható (II) nyilak irányában visszafelé mozoghatna, a késeknek annyira el kell kopniok, hogy átmérőjük a megfelelő (d) kiugrások által hagyott átmeneti keresztmetszetek átmérőjénél kisebb legyen. A nedvesítő alakító szájdarabnak a 4. ábrán látható ismert fogauatositási alakjánál a mellső részt elmetszve képzeltük úgy, hogy az egyik, köröskörül futó (p) csatornát láthatjuk, melybe a folyadék fölülről a (pl) csőcsonkon jut be. Eme szájdarab belsejében vannak a (c) bádogpikkelyek alkalmazva, melyek között a folyadék kivezetésére (cl) hézagok maradnak szabadon. A (p) csatornáknak normális üzeménél folyadékkal teljesen megtelve kell lenniök, a folyadéknak pedig az egész kerületen egyenletesen kell kifolynia. Ez a magában véve ismert elrendezés azonban sok esetben ki nem elégítő, minek főleg az az oka, hogy a sajtolandó anyag súrlódása nem mindenhol azonos, a sarkokon nagyobb, mint a fölűleteken. miért is a sarkokat erélyesebben kell nedvesíteni, mint a föliileteket, ha azt akarjuk, hogy a szalag élei épek legyenek. Előfordul az is, hogy a kilépő szalagnak pl. egyik éle annyira be van szakadva, hogy a szalagot használni nem lehet, bár annak többi élei teljesen épek. Hogy ezt a hátrányt elkerüljük, a megfelelő élhez több vizet kell vezetni úgy. hogy a súrlódás itt is normálissá legyen. Ha a vízbeömlést fokozzuk, a régi szájdaraboknál a többi * élhez is több víz jut úgy, hogy ekkor esetleg a többi él lesz hibás. Hogy már most ezt a hátrányt elkerüljük, a szájdarabot nem nedvesítjük többé úgy mint előbb egyenletesen, avízbevezést nem végezzük a fölületnél, hanem a sarkoknál, minek következtében a köröskörül futó csatornák is elmaradnak úgy, hogy a föJületek melyekhez aránylag csak kevés folyadékot kell hozzá vezetni, a folyadékot csakis a pikkelyszerű betéten át kapják. Az egyes sarkokhoz vezetett folyadék mennyiségét már most tetszés szerint szabályozhatjuk és ha a szalag egyik éle hibás, ahhoz több vizet vezethetünk, anélkül, hogy a szalag többi részeihez is több víz jutna. Az 5. ábrán az új elrendezés egy fogauatosítási alakja tömör ssalagok esetére látható, a szájdarab mellső része itt is el van zárva. A sarkokat (fi, f2, f3, f4), a föliileteket (gl, g2, g3, g4) jelzi. Derékszögű négyszög alakú szalagoknál a folyadékszükséglet a sarkokon a legnagyobb, ennek következtében a sarkoknál szögletalakú kivágások vannak, melyek a 4. ábrán látható, köröskörül futó csatornák részeinek tekinthetők. Az egyes sarkok üregei egymással az (m) csatornák útján vannak kapcsolva, mindegyik csatornának pedig külön (c) folyadékvezető csöve vau. A szájdarabban az ismert (c) pikkelyek vannak elrendezve, melyek a (cl) hézagot hagyják szabadon. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy az egyes helyekhez vezetett folyadékmennyiséget tetszőlegesen szabályozhassuk. Ha a szalag egy vagy két éle szakadozott, ezekhez az élekhez több folyadékot vezethetünk, mint a többihez, anélkül, hogy az ép élekhez vezetett folyadékmennyiség megváltoznék. Profilszalagok előállítására szolgáló sajtóknál előnyös lehet, ha a folyadékot nem csak az élekhez, hanem a fölületek egyes pontjaihoz is hozzávezetjük. Ez azonban a találmány lényegét nem érinti, minthogy erre csak az tartozik, hogy a folyadék bevezetése nem történik egy helyen, honnan az a szájdarab egész keresztmetszetére eloszlik. hanem egyes, a szalag alakja ál
