39909. lajstromszámú szabadalom • Elektromos akkumulátor
— 2 — vontató telepeknél — az akkumulátorban megszabott határokon belül kell maradnia. Épp úgy ismeretes az is, hogy ha az elektrolyt koncentrációja kisütés közben csökken, a telep elektromotoros ereje is csökken, mi ismét az áramerősség csökkenését és az energiaveszteségek növekedését vonja maga után. Viszont a koncentráció növekedése töltés közben a telep elektromotoros ellenerejét fokozza, tehát fokozza az energiaveszteségeket, más szóval csökkenti a telep által szolgáltatott amperek és wattok számát. Mindezek a hátrányok különösen erősen válnak érezhetőkké akkor, mikor a töltést vagy kisütést gyorsan végezzük, mert ekkor a természetes diffúzió az elektrokémiai jelenségekkel még kevésbé tarthat lépést. Érdekes és a föntebb közölt fejtegetéseket megerősítő körülmény az az akkumulátorok terén jártas szakértő előtt ismert téli}', hogy oly telepek, melyeket igen gyorsan és majdnem teljesen kisütöttünk, bizonyos idő múltával, mikor a telep kinyugodott és az elektródák lyukacsaiban az elektrolyt koncentrációja a diffúzió hatása alatt megnövekedett, nagyobb feszültségre tesznek szert, mint amekkora az előbb volt és észrevehető töltést mutatnak. További hátránya az elektrolyt koncentrációváltozásának az. hogy az ólom az akkumulátorokban használt elektrolytnél koncentráltabb és hígabb oldatokban könnyebben oldódik, mint a szabványos elektrolytben, tehát a koncentráció változása a negatív elektróda aktiv anyagának, az ólomszivacsnak oldódását nagy mértékben elősegíti, tehát az ólomnak oly alakban való lecsapódását vonja maga után, mely nem lyukacsos és ezért elektrokémiai szempontból nem hatásos. Eme hátrányok a mai akkumulátorok főhibái és hogy ezeket elkerüljék, oly nem ólomakkumulátor szerkesztésére törekedtek, melynél oly elektrolytet lehet használni, melynek koncentrációja az elektrokémiai hatás szempontjából lényegtelen szereppel bír. A találmány tárgyát képező telepnél az ólomakkumulátorok föntebb jelzett hátrányait oly módon kerültük el, hogy az elektródákban az elektrolyt koncentrációját a diffúzió hatásának támogatásával, nevezetesen azáltal, hogy az elektrolytot az elektródákon áthajtjuk, állandóvá tesszük. Az elektrolytet az elektródákon áthajtó erőt kézzel vagy önműködően szabályozott gép szolgáltathatja, vagy a súlyerőt használhatjuk föl erre a célra. Első sorban a súlyerőt hasznosítjuk, de ennek pótlására vagy támogatására géperőt is használhatunk. Hogy a föntebb jelzett célt, nevezetesen az elektródákban levő, az elektrolyt koncentrációjának állandóvá tételét elérhessük. Faure-féle elektródákat alkalmazunk, melyek annyira lyukacsosak, hogy azokon az elektrolyt áthatolhasson. Ezeket az elektródákat oly módon rendezzük el, hogy az elektródák előtt és mögött nivókülönbségek lépjenek föl, tehát az elektrolyt csupán a súlyerő hatása alatt menjen át az elektródákon és a telep töltése és kisütése közben az elektródán folytonosan átáramolják. Eme nivókülönbségek föntartására egy lopót vagy szivattyút használhatunk. A most jelzett szerkezet alkalmazásánál a gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy az akkumulátornak adott súlyú elektródaanyagra vonatkoztatott kapacitása több, mint megkétszereződik, ez a kapacitás pedig állandó marad a legkülönbözőbb sebességekkel történő töltésnél és kisütésnél is, ha a nivókülönbséget és ennek megfelelően az elektródán átfolyó elektrolyt áramlási sebességét is megelelően módosítjuk. Ezenkívül a telep által leadott ampérek és wattok száma is nő, minthogy a negatív elektróda kapacitása jóval hosszabb ideig marad meg, végül pedig a fokozott kapacitás miatt adott kapacitású telep szerkesztése céljából körülbelül csak félannyi ólom szükséges, mint eddig és a telep súlya is csak körülbelül fele az eddigiekének, főleg ha a telepet nagy áramerősséggel sütjük ki. mi helyhez kötött telepeknél csak a beszerzési költségeket csökkenti, vontatási célokra szolgálóCT ‘ akkumulátoroknál azonban a súly csökkentése következtében rendkívül fontos. Találmányunk alapelve ennek megfelelően nyom
