39909. lajstromszámú szabadalom • Elektromos akkumulátor
tehát az, hogy az elektrolytet a lyukacsos elektródákon áthajtjuk és ennek következtében az elektrolyt koncentrációját az elektródákban a töltés és kisütés minden fázisában állandóvá tesszük. Ezt az elvet magától érthető, hogy különböző módon lehet megvalósítani, rendkívül előnyös és gyakorlati ama foganatosítási alak, melynél az elektródákban üreget hagyunk, ezeket úgyszólván palackalakban képezzük ki és az elektrolytet az elektróda falán vagy az üregből a tartályba, vagy a tartályból az üregbe hajtjuk. Eme rendkívül előnyös foganatosítási alak mellett természetesen más íogan-.itosítási alakok is számbajöhetnek. A csatolt rajzokon a találmány szerint szerkesztett akkumulátor egynéhány legfontosabb foganatosítási alakja látható, nevezetesen az 1. ábra oly foganatosítási alakjának függélyes metszete, melynél az elektródák egy része üreges, tehát palackalakú, a 2. ábra ugyanennek vízszintes metszete, a 3. ábra egy más foganatosítási alak függélyes, a 4. ábra vízszintes metszete, az 5. és 6. két más foganatosítási alak függélyes metszete, végül a 7. és 8. ábra oly foganatosítási alak függélyes, illetve vízszintes metszete, melynél úgy a pozitív, mint a negatív elektróda üreges vagy palackalakú. A csatolt rajz 1. és 2. ábráján látható foganatosítási alaknál (A) üvegből, ólomból vagy más saválló anyagból készült tartály, (1!) a negatív, (C) a pozitív elektródák, melyek az (A) tartályban vannak elrendezve és mint az magától érthető, valamely más tartályban levő elektródákkal, láncolatosan vagy párhuzamosan lehetnek kapcsolva. Az elektródákat a tartályban tetszőleges módon lehet alátámasztani. Ha a tartály üvegből vagy más szigetelőből készült, az elektródákat közvetlenül annak fenekére állíthatjuk, ólomtartályoknál azonban az elektródákat 'a tartálytól ismert módon szigetelni kell. Mint az az 1. és 2. ábrán látható, a negatív elektródák közönséges, ismert szerkezetű függélyes és ólomszivaccsal bevont lemezek, melyek a pozitív elektródákkal váltakoznak, míg a pozitív elektródák mindegyike egy-egy Faure-féle lemez, melyben minden oldal felől zárt üveg van kiképezve, mint az a rajzon világosan látható. Ennek az üregnek falait megfelelően alakított keret .vagy rács képezi, a rácsot az aktiv anyag, pozitív elektródáknál tehát ólomszuperoxyd tölti ki. Az elektródák üregét — épp úgy, mint a negatív és pozitiv elektródák körül levő teret — az (e) elektrolyt tölti ki, a rács egyes nyílásait (b), az ezeket kitöltő ólomszuperoxydot (d) jelzi és : magától érthető, hogy a rács alakja és szerkezete tetszőlegsen választható. Az 1. és 2. ábrán példaképpen bemutatott foganatosítási alaknál az elektróda belsejében az elektrolyt nívója magasabb, mint az elekróda külsején úgy, hogy a súlyerő az elektródában levő elektrolytet a lyukacsos (d) aktivanyagnál kifelé, a tartályba hajtja, melyben az üreges elektródák el vannak helyezve. Töltés közben az üreges elektróda lyukacsaiban az elektrolyt koncentrációja nő, kisütés közben ellenben csökken. Különösen érezhető ez a körülmény, ha a töltést vagy kisütést nagyon gyorsan végezzük, ennek következtében ily esetben a telep hatásfoka csökken. Ha már most az elektróda üregében levő elektrolyt az 1. és 2. ábra szerint a nivókülönbség következtében az elektróda lyukacsaiba áthatol, töltés közben a lyukacsokban az elektrolyt fölhígul, míg kisütés közben a lyukacsokban levő elektrolytet az átfolyó folyadék koncentrálja úgy, hogy a diffúzió mesterséges fokozása következtében az elektrolyt koncetrációja minden pillanatban és közel az egész tömegében állandó marad. Hogy az elektróda üregéből kifolyt elektrolytot pótolhassuk és az üregben az elektrolyt nívója magasabb legyen, mint a tartályban, oly berendezéseket alkalmazunk, melyek a tartályból az elektrolytot kiszivattyúzzák és ismét az üreges elektródába nyomják. Lehetne az elektrolytot a tartályból nem közvetlenül az elektródába, hanem előbb egy magasabban fekvő tartályba és A H I BÁS
