39663. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektromos áram távátvitelére
~ 2 -Az egyenáramú (G) generátorból, a (K) kommutátorból, TI, T2 transzformátorokból és (K2) kommutátorból. A (G) generátor lüktető áramot szolgáltat, melyet a (KI) kommutátor váltakozóárammá alakít át. Ezen áramot azután a (TI) transzformátorban magas feszültségre transzformáljuk és ezen alakjában a fogyasztási helyig vezetjük. A fogyasztási helyen a (T2) transzformátorban letranszformált áramot a (K2) kommutátorba vezetjük, mely a váltakozó áramot ismét visszaalakítja úgy, hogy a (k2, k2) keféktől egyenáramot vezethetünk el. A (G) generátor a rendes egyenáramú géptől annyiban tér el, hogy a kollektoron kívül még csúsztató gyűrűk is vannak alkalmazva, melyek a horgonytekercselés két pontjával vannak összekötve, mimellett a külső áramkörök a horgonytekercselés ezen pontjai, vagyis a csúsztató gyűrűkön súrlódó kefék és a kollektoron súrlódó kefékhez vannak kapcsolva. Ezen elrendezés folytán az egyenáramú gép négy olyan részáramot szolgáltat, melyek nullától egy pozitiv maximumig növekednek és ismét nulláig csökkennek. Ezen lüktető áramok közül kettő-kettő egyenlő pillanatnyi értékkel bír, vagyis a pozitiv kefe és a horgonytekercselés említett pontjai közé, valamint a negatív kefe és ezen pontok közé kapcsolt négy áramkörben olyan áramok keringenek, melyek közül kettő-kettő minden pillanatban egyenlő feszültségű áramok a fázisértelem megváltoztatása után közös transzformátorba vezethetők. A fázisértelem vagyis a lüktetőáramok átalakítására a forgó (KI) kommutátor szolgál. Ez a részáramköröknek megfelelő számú csúsztató gyűrűből és szegmenscsoportokból áll. A csúsztató gyűrűkön a generátortól jövő vezetékekkel összekötött súrlódó kefék csúsznak, míg a csúsztató gyűrűk az egy-egy szegmenscsoporttal vezető összeköttetésben állanak. Ily módon tehát a szegmenseken csúszó kefék váltakozó áramot vezetnek el, mert a szegmensek úgy vannak kapcsolva, hogy a fázisértelmet kellő pillanatban megváltoztatják. Természetes, hogy a (KI) kommutátor szinkrónikusan hajtandó. A (K2) kommutátort, mely az áram visszaalakítására szolgál, később ismertetjük. Ha az említett négy áramkört oly módon létesítenők, hogy a kollektor helyett még két csúsztató gyűrűt, vagyis összesen négy csúsztató gyűrűt alkalmaznánk, melyekhez a horgonytekercselés négy egymástól egyenlő távolságban fekvő pontja van kapcsolva, akkor kétfázisú váltakozó áramot kapunk ugyan, de a horgony teljesítménye ez esetben kisebb lesz, mivel a horgony körülforgásának egy része alatt két áramkörben az áramok ellenkező irányuk folytán megsemmisítik egymást, anélkül, hogy a másik két áramkör, a horgony egész teljesítményének megfelelő áramot vezetne el. A külső áramkörök nemcsak állandóan ugyanazon kollektor kefe és csúsztató gyűrű keféje közé kapcsolhatók, hanem olyan elrendezést is alkalmazhatunk, melynél ezen kapcsolások a horgony körülforgása alatt megváltozik úgy, hogy mindegyik áramkörnek az elvezetési pontokkal és a pozitiv, valamint negatív kefével való összeköttetése megváltozik. Ezen elrendezés folytán a horgony árama tetszésszerinti számú részáramra bontható. Ezzel jár azután azon előnj7 , hogy háromfázisú áramot is vezethetünk el, mely tudvalevőleg távátvitel szempontjából a legelőnyösebb. A horgonytekercselésben fölvett pontokat ennek megfelelőleg úgy kötjük össze a kefékkel, hogy mindegyik áramkör, váltakozva mindegyik kefével és a horgonytekercselés mindegyik elvezetőpontjával jut összeköttetésbe; e célból az áramkört az egyik keféről a horgonytekercselés következő elvezetési pontjára kapcsoljuk át, ha ennek feszültsége a kefe feszültségével egyenlő lett. Az áramelosztás ezen módja a 2a. ábrában kétsarkú gyűrűs horgony alkalmazása esetén van föltüntetve, míg a 2b. ábra a fázisok grafikus lefolyását mutatja. A 2d. ábrábau föltüntetett terület a horgony teljesítményét ábrázolja; ezen terület fölső ós alsó fele, tehát egy-egy félhorgony teljesítményének felel meg. Ezen terület tulajdonképen egy henger palástjának tekinthető, mely az (a. a) vonal mentén föl