39608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfit hulladéklúgok kezelésére

— 2 — koncentrálhatok volnának. A nyílt üstökben való egyszerű befőzést ismételten megpróbálták, minthogy azonban e mellett mindig többé vagy kevésbbé messzemenő bomlás megy végbe, oldhatatlan orgános vegyületek keletkezése és leválása és kellemetlen gázok fejlődése mellett, azért az utóbbi időben különböző kémiai kezelést kíséreltek meg a befőzés előtt és után. Ezen sok esetben értékes módszerek azonban nem adják meg a keresett eredményt, nevezetesen egy koncentrált oldatát a fában levő lényegileg változatlan azon orgános anyagoknak, melyek a szulfitoldatban oldva vannak és ragadósságukat és kötőképességüket megtartották. Ha a befőzést nyílt üstökben végezzük, akkor a hulladéklúg, még abban az esetben is, ha eredetileg neutrális volt csakhamar savanyúvá válik, kellemetlen gőzöket bocsát ki, csapadékot választ le és megzavarodik. A bepárologtatás közben való neutralizálás, úgy látszik, nem akadályozza meg ezen folyamatokat. A kapott besűrített lúg nem mutatja azon értékes sajátságokat, melyeket a kiindulási termék minősége után várni lehetett és nem bír ipari értékkel. A hulladéklúg elkerülhetetlen változó sűrűsége a nyílt' üstökben való befőzést lehetetlenné teszi, mert nemcsak a melegítésnek állandó és gondos szabályozása volna szükséges, hanem minden üst töltését másképen kellene kezelni és kezdettől fogva különbözőképen kellene melegíteni. Ha a hulladéklúgot előbb neutralizáltuk, akkor ezen neutralizálás elpusztításánál keletkező gőzök annyira terhesek, hogy a bepárologtatás foganatosítása a környezetre való tekintettel meg nem engedhető. Azonfölül a melegítést pontosan kell szabályozni és idejekorán beszüntetni, ha a lúg sűrűsége a kivánt fokhoz közeledik, mert a bomlás a lúgnak növekedő sűrűségével erősbödik és gyorsíttatik és lehetetlen egyformán koncentrált és egyenletes összetételű lúgokat kapni. Az ezen kezelésnél legyőzendő nehézségek, kapcsolatban azzal, hogy lehetetlen a kívánt minőségű terméket előállítani, a levegőn való ezen befőzést gyakorlatilag értéktelenné teszi. Föltaláló nem képes azokat az okokat megadni, melyek a lúgnak bomlását közönséges befőzésnél előidézik, hanem csak a tényeket képes megállapítani. Lehetséges, hogy a levegőn való főzésnél szerepet játszik a magas hőmérséklet, mely azon szulfitvegyületek «kritikus hőmérsékletét)) túlhaladja, melyek magukban és azon kénvegyületek fölöslegének távollétében melegíttetnek, melyek az üstben jelen voltak; lehetséges azonban az is, hogy oxidációs tünemények vagy mind a két körülmény közrejátszik. Feltaláló azt találta, hogy ha a szulfithulladéklúgot valamely alkalmas bázissal, mint pl. nátronnal vagy mésszel megközelítőleg vagy teljesen neutralizáltuk és azután gyorsan 100° C.-t meg nem haladó hőmérsékletnél és levegő távoltartása mellett bepárologtatjuk, akkor az bármilyen tetszőleges koncentrációra, sőt szárazságra is hozható, anélkül, hogy megbomlanék és ragadósságból, kötőképességéből vagy egyéb tulajdonságaiból valamit elveszítene. A szulfithulladéklúgok néhány fajtája talán elbírja a 100°C.-t valamivel meghaladó hőmérsékletnél való befőzést, de a fenyőfánál vagy lúcfenyőnél ez nem lehetséges, ezek épen azon lényeges különbségek egyikét mutatják, melyeknek jelenlétét föltaláló fedezte föl. A bepárologtatás sokféle készülékben és különböző módszerek szerint foganatosítható, ha csak a hőmérsékletet pontosan szabályozzuk és a levegő oxidáló hatását távol tartjuk. A folyadékot például olyan gázárammal koncentrálhatjuk, mely körfolyamatot végez egy melegítőn, a folyadék fölött vagy azon keresztül, egy célszerűen vízzel hűtött kondenzátoron át és vissza a melegítőhöz; a gáz a folyadékon keresztül fúvatható vagy pedig a folyadéknak vékony, tetszés szerinti módon létesített rétegei fölött vonulhat el. Használhatunk valamely inert gázt: nitrogént, szénsavat, generátorgázt és magát a levegőt is, mert ezen utóbbi, azon csekély mennyiségben, melyben zárt kör-