39608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfit hulladéklúgok kezelésére

— 2 — folyamata közönséges készülékben alkalmazásba jut, nem tartalmaz elegéndő oxigént, hogy többet, mint a kezelt folyadék első részletét hátrányosan befolyásolhatná és ezt, ha kívánatos, a hulladékba vezethetjük. Föltaláló elsősorban a vákuumban való befőzésre gondol ós pedig vagy közönséges vákuumüstben vagy pedig olyan készülékekben, melyekben a folyadék vékony7

rétegekben el van osztva. A találmány azonban a folyadék koncentrálásának mindama módjait magában foglalja, melyeknél aránylag alacsony, a víz forrási pontja alatt fekvő hőmérsékletek alkalmaztatnak és az oxidálás ki van zárva. Ha a szulfitlúgot túlhevítjük és pedig akár helyileg, akár egész tömegében, akkor bomlani kezd; már pedig, ha a bomlás egyszer megkezdődött, akkor az, úgy látszik, határtalanul képes folytatódni. Azért a vákuumban való befőzésnél is szükséges, hogy nemcsak az egész folyadékmassza túlhevítés^t, hanem minden helyi túlhevítést is megakadályozzunk, melyet magas feszültségű fütőgáz, vagy hiányos fűtőtestek idézhetnének elő. A jelen eljárás foganatosításánál a kazánból jövő hulladéklúgot valamely alkalmas alkali vagy alkaliföld, mint pl. mésztej, marónátron vagy másefféle hozzáadása útján teljesen vagy megközelítőleg neutralizáljuk. A hozzáadandó neutralizálószer menynyisége a hulladéklúg savtartalmától függ és a közönséges próbák útján határozható meg. Neutralizálás után, melynek nem kell teljesnek lennie, mert egy gyengén savanyú folyadék szintén kívánatos eredményeket ad, a lúgot a fönt megadott módon koncentráljuk mindaddig, míg kb. 40° Bé sűrűséget ért el, miután egészen híg állapotban vezettetett be a párologtató készülékbe. Neutralizálásnál ügyelnünk kell, nehogy túl mennyiségű alkalit adjunk hozzá, mert azon komplikált vegyületek, melyeket szulfitek orgános anyagokkal képeznek, alkáliák jelenlétében megbomlanak. A jelen eljárás szerint foganatosított bepárologtatásnál kondenzált gőzök ártalmatlanok és tetszés szerint fölhasználhatók vagy hulladék gyanánt elvezethetők, anélkül, hogy kárt okoznának. Homokmagdaraboknak vagy formált daraboknak előállítására finoman elosztott orgános anyagokból, a jelen találmány szerint kapott terméket folyós állapotban és 15—20 Bé. sűrűséggel alkalmazzuk. Emellett a sűrűség a mindenkori alkalmazás céljától függ. Némely célra azonban a hulladéklúgot szárazságig bepárologtathatjuk, amikor pelyhes lesz és tetszőleges alkalmas módon porrá aprítható. Magdarabok előállításánál a por megfelelő mennyiségét olyan mennyiségű vízhez adhatjuk, mely elegendő, hogy a keveréket a szüsékges sűrűségre hozza, a végből, hogy a kötőszert képezze. A szulfithulladéklúgok tanulmányozásánál föltalálónak sokszor volt alkalma a fenyő- vagy lucfenyőfának a közönséges biszulfiteljárás szerint cellulóz készítése céljából való földolgozásából eredő hulladéklúgokat megvizsgálni. Ezen lúg, úgy látszik, olyan anyagokat tartalmaz, melyek a többi szulfitlúgokban levőktől lényegesen különböznek, ami kémiai okokból kétségtelennek látszik. Különböző kémikusok munkálataiból, akik a természetes cellulózfajtákat megvizsgálták, kitűnik, hogy lényeges különbségek vannak a cellulózt tartalmazó molekulák között, melyek minden egyes fafajta vagy rost alapját képezik. Ezen különbségek megfelelnek a kereskedésbeli különböző fafajták vagy rostok ismeretes fizikai különbségeinek. A tulajdonképeni cellulózkomplexumok vagy legalább azoknak ama részei, melyek a szulfitkezelésnél kiválnak és «cellulóz» gyanánt jeleltetnek meg, általában riiinden farostnál azonosak, azonban a szulfitban oldatba menő rész nagy különbségeket tüntet föl, úgy a molekula nagyság, valamint egyéb tekintetben is. Az oldott és nem oldott részeknek ezen nagyság különbségei okozzák a kihozatal különbséget az ugyanazon eljárás szerint kezelt különböző fáknál. A kémiai különbség az oka annak is, hogy a szuIfiteljárás föltételei (a folyadék koncentrációja, hőmérséklet stb.,) melyek egyik fafajtánál megfelelnek, ritkán fatartha-