39491. lajstromszámú szabadalom • Lapforgató

2 -használható, midőn is ez közönségesen a zongora hangjegytartóján nyugszik. Az állvány továbbá zenekarállványon, a szék támlájára, vagy más alkalmas magaslatra is fölakasztható, amennyiben a támla, vagy hasonló egy kapocsnak két (bl)- és (b2) lapja közé illeszthető, amely kapocs a (b) csukló közelében van. Az állvány (Al) mellső részének (a°) középső keret részén egy hajlított rúd van (a)-nál csuklósan megerősítve, míg a forgócsap csapágya (Al) csavar nyomását rugalmasan veszi föl. Ez a rúd úgy van elrendezve, hogy alsó vége az (a2) nyúlvány két vagy több kampószerű üregeinek egyikébe rugósan kapaszkodhat, mely nyúlványnak alsó vége az (aO) középtámaszon van megerősítve. Ha a rúd az (a2) kampótól megszabadul, úgy az (a3) jelzett alakot és helyzetet veszi föl, amint cl Z icl 2. ábrán pontozott vonalakkal van föltüntetve. Ha tehát a kottát lapjainak középhajtásával a hajlított rúd alá helyezzük és utóbbit alsó végével az (a2) nyúlványba bekapcsoljuk, úgy az a kottát erősen tartja és a lapforgató működését az alábbiakban leírt módon helyesen teljesíti. Az állványszerkezet azért bír fontossággal és azért kell azt részletesebben leírni, mert arra szolgál, hogy a hang jegy lapokat és a forgatószerkezetet egymáshoz képest a helyes működési helyzetbe hozza. Az állványnak szállíthatóvá tételére az alsó (a4) kerettagokat a velük csuklósan kapcsolt (a6) csúszkának az (a°) középrészen való fölcsúsztatása által fölcsapjuk, ezáltal ugyanis az (a4) kerettagok az(a5) oldalrészek alsó végei körül elfordulnak, az (a5) oldalr észek pedig viszont az elülső (Al) részen az (a°) középrész -fölső vége körül elfordulva, egymás fölé húzódnak addig, míg oldalt az (a°) középrészre nem fekszenek. Az (a2) részen az (a5) oldalrészek csuklósan, közvetlen egymáshoz vannak kötve, és ugyancsak fölfelé behajlíthatok. A forgatószerkezetnek (c) kerete az állvány fölső részén van fölerősítve. A kereten egy rövid (d) orsó van elrendezve. Az orsón (el e2 e8) karok szabadon forgathatók. Ez n karok mindegyike a belső végén két füllel van ellátva, amelyek úgy vannak hajlítva, hogy síkjaik egymással párhuzamosak és a (d) orsó mindkét fülön keresztülnyúlik. Mint az 5. ábrán látható, az egyes (el e2 e8) karok fülei a (d) csapon szimmetrikusan vannak elrendezve és egymásra simulnak. Ily módon ezen rövid orsón tetemes számú, szabadon forgatható kar helyezhető el anélkül, hogy a karok középvonalának a szabályszerű forgási síkból való kitérése lehetséges lenne. Az (el e8) karok fölső végén (f) forgatók vannak elrendezve, melyek mindegyike egy (f°) kapoccsal bír. Hogy ezen kapcsok egymást el ne földjék, minden következő (f) forgató hosszabb, mint a megelőző. Az (el e8) karok mindegyike egy fölfelé álló (h) nyúlvánnyal bír és ezen nyúlványok hosszai bizonyos darabbal lépcsőzetesen nőnek (1. és 5. ábra). Ezen nyúlványok végei két (gl g2) kar végeinek hatáskörében feküsznek, mely karoka (G) mozgató szerkezeten foglalnak helyet. Utóbbi a (g3) anyával bír, mely az (i) orsó csavarmenetébe nyúlik és ezáltal a (G) hajtószerkezetet arra késztetheti, hogy (j) keret szárai között, melyek körülveszik, lefelé haladjon. A (j) keret, melynek oldalai hullámosak, hogy könnyűségük mellett kellő merevek legyenek, úgy van elrendezve, hogy az (i) orsónak fölső (il) és alsó (i2) csapjai körül forgatható. A (j) keret alsó végén a két akasztófoggal ellátott (jl) tárcsa van megerősítve (5. és 8. ábra), melynek segélyével a (j2) rúgós kilincs a (j) keret visszafelé való forgatását megakadályozza. A (j) keret fölső végén is van egy két foggal ellátott (j3) tárcsa fölerősítve. A hajtóerő ezen két fogra váltakozva hat, mely hajtóerő a hang jegy lapot-a következőképen forgatja: Az (il) csapra, mely az (i) orsó folytatását képezi, a (k) kerék van lazán ágyazva és ezen kerék alsó fölületén a (kl) rú-