39491. lajstromszámú szabadalom • Lapforgató

2 -használható, midőn is ez közönségesen a zongora hangjegytartóján nyugszik. Az állvány továbbá zenekarállványon, a szék támlájára, vagy más alkalmas magas­latra is fölakasztható, amennyiben a támla, vagy hasonló egy kapocsnak két (bl)- és (b2) lapja közé illeszthető, amely kapocs a (b) csukló közelében van. Az állvány (Al) mellső részének (a°) középső keret részén egy hajlított rúd van (a)-nál csuk­lósan megerősítve, míg a forgócsap csap­ágya (Al) csavar nyomását rugalmasan veszi föl. Ez a rúd úgy van elrendezve, hogy alsó vége az (a2) nyúlvány két vagy több kampószerű üregeinek egyikébe rugó­san kapaszkodhat, mely nyúlványnak alsó vége az (aO) középtámaszon van megerő­sítve. Ha a rúd az (a2) kampótól megszabadul, úgy az (a3) jelzett alakot és helyzetet veszi föl, amint cl Z icl 2. ábrán pontozott vonalakkal van föltüntetve. Ha tehát a kot­tát lapjainak középhajtásával a hajlított rúd alá helyezzük és utóbbit alsó végével az (a2) nyúlványba bekapcsoljuk, úgy az a kottát erősen tartja és a lapforgató mű­ködését az alábbiakban leírt módon helye­sen teljesíti. Az állványszerkezet azért bír fontosság­gal és azért kell azt részletesebben leírni, mert arra szolgál, hogy a hang jegy lapokat és a forgatószerkezetet egymáshoz képest a helyes működési helyzetbe hozza. Az állványnak szállíthatóvá tételére az alsó (a4) kerettagokat a velük csuklósan kapcsolt (a6) csúszkának az (a°) középré­szen való fölcsúsztatása által fölcsapjuk, ezáltal ugyanis az (a4) kerettagok az(a5) oldalrészek alsó végei körül elfordulnak, az (a5) oldalr észek pedig viszont az elülső (Al) részen az (a°) középrész -fölső vége körül elfordulva, egymás fölé húzódnak ad­dig, míg oldalt az (a°) középrészre nem fekszenek. Az (a2) részen az (a5) oldalré­szek csuklósan, közvetlen egymáshoz van­nak kötve, és ugyancsak fölfelé behajlít­hatok. A forgatószerkezetnek (c) kerete az áll­vány fölső részén van fölerősítve. A ke­reten egy rövid (d) orsó van elrendezve. Az orsón (el e2 e8) karok szabadon forgathatók. Ez n karok mindegyike a belső végén két füllel van ellátva, amelyek úgy vannak hajlítva, hogy síkjaik egymással párhuzamosak és a (d) orsó mindkét fü­lön keresztülnyúlik. Mint az 5. ábrán lát­ható, az egyes (el e2 e8) karok fülei a (d) csapon szimmetrikusan vannak elren­dezve és egymásra simulnak. Ily módon ezen rövid orsón tetemes számú, szabadon forgatható kar helyezhető el anélkül, hogy a karok középvonalának a szabályszerű forgási síkból való kitérése lehetséges lenne. Az (el e8) karok fölső végén (f) forgatók vannak elrendezve, melyek mindegyike egy (f°) kapoccsal bír. Hogy ezen kapcsok egymást el ne földjék, min­den következő (f) forgató hosszabb, mint a megelőző. Az (el e8) karok mindegyike egy fölfelé álló (h) nyúlvánnyal bír és ezen nyúlványok hosszai bizonyos darabbal lép­csőzetesen nőnek (1. és 5. ábra). Ezen nyúlványok végei két (gl g2) kar végei­nek hatáskörében feküsznek, mely karoka (G) mozgató szerkezeten foglalnak helyet. Utóbbi a (g3) anyával bír, mely az (i) orsó csavarmenetébe nyúlik és ezáltal a (G) hajtószerkezetet arra késztetheti, hogy (j) keret szárai között, melyek körülveszik, lefelé haladjon. A (j) keret, melynek oldalai hullámosak, hogy könnyűségük mellett kellő merevek legyenek, úgy van elrendezve, hogy az (i) orsónak fölső (il) és alsó (i2) csapjai kö­rül forgatható. A (j) keret alsó végén a két akasztófoggal ellátott (jl) tárcsa van megerősítve (5. és 8. ábra), melynek se­gélyével a (j2) rúgós kilincs a (j) keret visszafelé való forgatását megakadályozza. A (j) keret fölső végén is van egy két foggal ellátott (j3) tárcsa fölerősítve. A hajtóerő ezen két fogra váltakozva hat, mely hajtóerő a hang jegy lapot-a következő­képen forgatja: Az (il) csapra, mely az (i) orsó folyta­tását képezi, a (k) kerék van lazán ágyazva és ezen kerék alsó fölületén a (kl) rú-

Next

/
Oldalképek
Tartalom