39491. lajstromszámú szabadalom • Lapforgató

— 3 — gós kilincs van megerősítve, melynek véga váltakozva, a (j3) tárcsának majd egyik, majd másik fogával jön érintkezésbe stb. (7. ábra). Ennek következtében a (k) kerék egyik irányban való forgásánál a (j3) tárcsát és a (j) keretet, melyben mag van erősítve, magával viszi. Amint egy félfordulat magtevése után a tárcsa forgásirányát megváltoztatni kényszerül, a (kl) kilincs a második fog fölött elcsúszik a (j3) tárcsán és oly helyzetet foglal el, hogy a (j3) tárcsának és a (j) keretnek előre való hajtására ismét azonnal képes lesz, amint a (k) kerék eredeti irányában forog és így tovább. A (k) kerék váltakozó előre és hátra lévő forgatását a fogazott (k2) ívdarabbal eszközöljük, mely a (k3) sodrony által mozgattatik, mikor a kottalapot forgatni kell. A hajtó impulzus befejezése után a (k2) ívdarabot a (k4) rúgó kezdeti állásába visszarántja, illetőleg visszaforgatja. A (k3) sodrony, mely egyik végével a (k2) ívdarabhoz, másik végével pedig a lábitó (k6) csődarabjához (9. ábra) van hozzáerősítve, egy hajlékony (k5) csövön megy át, mely cső azonban elég merevséggel bír arra nézve, hogy a (k3) sodrony az alant leírt módon a lábitóra gyakorolt nyomást a (k2) ívdarabra átvigye. A (k5) cső fölső végével a (c) kerethez, alsó végével pedig a (k7) csődarabhoz van erősítve. A (k7) csődarab, mint a 11. és 12. ábrákon nagyobbított léptékben látható, kétoldalt (k8) hosszkivágásokkal van ellátva, melyeken a (k3) sodronyt a (k6) csődarabhoz erősítő (k9) pecek halad át. A (k6) csődarab az (m) tartóhoz van erősítve (9. ábra) a (k7) csődarab pedig az (ml) ütközőhöz támaszkodik, mely utóbbi az (m2 m3) szögemeltyűnek (m2) karjával van csuklósan összekötve. A készülék a következőkép működik: Miután a kottafüzetet az állványon — mint az az előbbiekből látható — szilárdan befogtuk, az (el e8) forgatókarokat jobbra fektetjük, azután az (f°) csíptetőt, mely a jobboldalon a legtávolabb fekvő (f) forgatón foglal helyet s melynek leghosszabb fölfelé álló (h) nyúlványa van, a legelőször megfordítandó lap szegélyén erősítjük meg, mire azután a többi csiptetőket is ugyanily módon a megfelelő sorrendben a következő lapok szegélyéhez erősítjük. Ha már most a lábitónak szolgáló (m3) emeltyűkart lenyomjuk, akkor a hajlékony (k5) cső a 9. ábrán pontozva föltüntetett helyzetbe jut. Ezáltal a (k3) sodrony a (k2) ívdarabra húzóhatást gyakorol s azt elforgatja, minek következtében a (k) fogaskerék a (kl) kilinccsel és (j3) tárcsával a (j) keretet egy félfordulattal elforgatja. A (j) kerettel együtt a (g3) csavaranya is elforog s a (gl g2) karokkal együtt az (i) csavarorsón egy fél csavarmenetmagasságnak megfelelő darabbal lefelé elmozog. Ha az (m3) karra a nyomás megszűnik, akkor ezen kart egy, a rajzban föl nem tüntetett rúgó visszaforgatja, a (k7) csődarab pedig a hajlékony (k5) cső rugalmassága következtében tér vissza eredeti helyzetébe. Az (i) csavar tengelye kissé excentrikusan fekszik, az (el e8) karokat tartó (d) orsó tengelyhez képest (5. ábra) és a hajtószerkezet (gl g2) karjai oly méretűek, hogy a fölfelé álló (h) nyúlvány fölső végét csak akkor érintik, ha (el e8) karok jobbra vannak fektetve. Ennek következtében a (gl g2) karok forgatásával a legkülsőbb (e) kar, melyen a leghosszabb (h) nyúlvány van, helyzetéből jobbra kerül, amint ez a 4. ábrán az (e4) karral történik. Ebben a helyzetben az (i) és (d) tengelyek excentrikus ágyazása következtében a (gl) kar a (h) nyúlványról lecsúszik, s az (e) kar félfordulatát saját, valamint a forgatott kottalap súlya és tehetetlensége következtében fejezi be. Miután egy kottalap átforgatása megtörtént, a (g2) kar, mely forgatása közben egy félcsavarmenettel sülyedt, készen áll a következő (e) karral való együttműködésre és ennek mozgatására, mihelyt a szerkezet a lábitó lenyomása által ismét működésbe jut. Minthogy az egymásra kö-