39291. lajstromszámú szabadalom • Légtömlős keréktalp

- 2 annak oldalirányú 'elmozdulását megakadályozza, amennyiben a burkolat e-zen szélét az abroncshoz szorítja. Az abroncs másik oldala a (4) karimánál alacsonyabban fekvő, csekély mélységű körülfutó (5) csatornát alkot, mely a burkolatot rögzítő (6) gyűrű ágyául szolgál. Az (5) csatorna belső oldalának lejtős (7) fala csekély hajlással vagy görbülettel emelkedik a csatorna fenekétől az abroncs azon része felé, mely a külső burkolat szélét befogja, míg a csatorna külső oldalának szélén (8) karima van visszahajlítva, mely a 4., 5. vagy 6. ábrán látható vagy más tetszőleges keresztmetszettel bírhat s a levehető (6) rögzítő gyűrű oldalirányú biztosítására és az abroncson a kellő helyzetben való tartására szolgál. A (8) karima célszerűen olyan magasságban van visszahajlítva, hogy az abroncsnak fölső lapja a (4) karima tövéhez csatlakozó tartólapjával fekszik egy síkban, minek következtében a (6) rögzítő gyűrű oldalról könnyen a (8) karimába és az (5) csatornába illeszthető s ugyanilyen könnyen el is távolítható. Mint már említve volt, a levehető (6) rögzítő gyűrű egyetlen egy megszakítási hellyel bíró folytonos darabból, vagy pedig két, esetleg több külön szegmensből is állhat, hogy könnyebben helyére illeszthető és levehető legyen, azonban egyik esetben sincs szükség a gyűrű vagy gyűrű- ! szegmensek szomszédos végeinek mechanikai összekötésére vagy pedig a gyűrűszegmensek és az abroncs között mechanikai vagy rúgás összetartó kapcsolatok létesítésére, mivel ha a (6) gyűrűnek az(5) csatornába való illesztése után a légtömlős burkolatot fölfújjuk, akkor a gyűrű önműködően és biztosan rögzíttetik helyzetében, mivel a fölfúvásból származó erők oly módon hatnak és érvényesülnek, hogy a gyűrűt az abroncshoz foglalják s ez utóbbi ! nem mozdulhat el a rögzített helyzetből. Az egyetlen megszakítási hellyel bíró folytonos darabból vagy egyes szegmensekből álló rögzítő gyűrű célszerűen T-alakú keresztmetszettel bír, melynek (9) bordája az abroncs (4) fölálló karimájával működik össze és a (10) légtömlőt tartalmazó (1) burkolat külső szélét határolja és rögzíti. A gyűrű talpának befelé irányuló (11) karimája a (4) karima tövének és a (7) lejtős falnak megfelelő alakkal bír s a burkolat és légtömlő, midőn föl van fújva, egész kerületén ezen karimához nyomódik úgy, hogy a gyűrű az abroncs (5) csatornájában sem nem emelkedhet, sem oldalirányban el nem tolódhat. A gyűrű talpának külső (12) karimája viszont az abrocs fölhajlított (8) széle által alkotott horonynyal kapcsolódik, mely tetszőleges alakú, pl. alámetszett stb. lehet. A gyűrű talpának (12) külső karimája ily módon állandó és változatlan távolságot tart fönn a gyűrűnek a burkolat széle által körülvett és kifelé nyomott (11) része és az abroncs (8) fölhajlított széle között, mellyel a gyűrű kiilső karimája kapcsolódik, minek következtében a gyűrű, ámbár a fölfújt tömlő a (9) bordát kifelé törekszik nyomni, a (8) abroncsszél által alkotott horonyban nem billenhet el, mivel a tömlő nyomása a befelé irányuló (11) bordára is hat, mely a gyűrű talpának külső (12) szélétől jelentékeny távolságban fekszik befelé úgy, hogy a gyűrűre ható forgató nyomatékok egymást ellensúlyozzák. A fönt leírt módon kiképezett gyűrűnél ! tehát a fölfújt tömlő nyomása van kihasználva s ezen nyomás teljesen elegendő arra, hogy a (8) és (12) részek szilárd kapcsolatbr.n maradjanak egymással s a burkolatot tartó gyűrű rögzített helyzetben legyen. Az 1—4. ábrákon föltüntetett szerkezet ' alkalmazása esetén az (1) burkolatot és a (10) légtömlőt, melyből a levegő ki van bocsátva, úgy helyezzük el, hogy a burkolat két szélét egymáshoz szorítjuk és azután ! a (6) rögzítő gyűrűt kissé szétfeszítve, oldalról az abroncs (8) fölhajlított szálé fölött az abroncs (5) csatornájába vezetjük. A burkolat széleit most a (4) és (9) karimák belső oldalára fektetjük és a (10) légtömlőt fölfújjuk. A mint a fölfúvás előre halad, a burkolat széle az egész ke-