39291. lajstromszámú szabadalom • Légtömlős keréktalp
— 3 -rületer: a (6) gyűrű (11) belső karimájának fölületéhez nyomódik s a gyűrűt magát kifelé tolja úgy, hogy annak külső (12) karimája az abroncs (8) fölhajlított széle által alkotott körülfutó horonyba nyomul s a megfeszült tömlő által a már leírt módon ezen horonnyal kapcsolódva tartatik, míg csak a tömlő fölfújva marad. Ha azonban a tömlőből a levegőt kibocsátjuk s ily módon a rögzítő nyomásokat megszüntetjük, akkor a burkolat könynyen levehető. Ha pedig a gyűrű az abroncsból kikapcsolódik és leugrik, akkor a burkolat, mivel az abroncs (8) fölhajlított szélének fölső lapja az abroncs másik szélének fölfekvési lapjával egy síkban fekszik, az abroncsnak azon szele felé csúszhat, mely a gyűrű hiánya folytán szabadon maradt. Könnyen belátható, hogy a rögzítő gyűrűt nem okvetlenül szükséges T-alakú keresztmetszettel készíteni, mivel a burkolat és az abroncs széle közötti távolságot nem csupán egy külső (12) karima segélyével szabhatjuk meg, hanem ezen célból a gyűrű külső szélét, mint az 5a. ábra mutatja, meg is vastagíthatjuk, Ez esetben az abroncs fölhajlított szélének keresztmetszete horogalakú lehet (5. ábra) s ha a gyűrű külső széle az abroncs (8) fölhajlított széléhez ütközik, akkor a gyűrű belső széle, mely a burkolat szélét tartja, a fönti ütközési helytől befelé szintén olyan távolságban fekszik, hogy a levehető gyűrűt a fölfújt tömlő által kifejtett nyomás teljes biztossággal rögzíti helyzetében. A gyűrű a 6. ábra szerint üregesre is készíthető. Oly burkolatoknál, melyeknek szélei beágyazott drótok helyett körülfutó kiálló bordával vannak ellátva (7. ábra), a fölfújt tömlő nyomása ép úgy érvényesíthető, mint a 4. ábra szerint kiképezett burkolatoknál. A burkolat szélbordái ez esetben szintén az abr'oncs (4), illetve a- levehető gyűrű (9) karimájával kapcsolódnak s az abroncs és gyűrű (8 12) részeit egymáshoz szorítva, egymással szilárd kapcsolatban tartják. Ha két levehető (6) gyűrű van alkalmazva (8. és 9. ábra), akkor az abroncs mindkét (8) széle úgy van fölhajlítva, hogy a (6) gyűrűk külső (12) bordáinak befogadására alkalmas hornyok képződjenek, mint a 4. ábra szerinti kivitelnél s amellett a gyűrűk belső fölfekvési lapjai és az abronccsal való ütközési helyei között kellő távolság maradjon és a gyűrűk a fölfújt tömlő nyomása által biztosan rögzíttessenek helyükön. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légtömlős keréktalp, jellemezve a kerékabroncs egyik vagy mindkét oldalán levehetően elrendezett, egyetlen helyen megszakított vagy több szegmensből összetett tömör vagy üreges (6) gyűrű által, mely a tömlőburkolat egyik szélének rögzítésére szolgál s egyik (12) karimájával az abroncsnak fölhajlított belső szélébe kapaszkodik, mimellett a gyűrű ezen ütköző karimájának éle a tömlőburkolat fölfekvési fölülete gyanánt szolgáló (9 11) gyűrűrésztől olyan távolságban fekszik, hogy a gyűrűt már a fölfújt tömlő által kifejtett nyomás is biztosan rögzíti az abroncson anélkül, hogy a gyűrű vagy gyűrűszegmensek végei, vagy a gyűrű és abroncs között mechanikai megerősítő eszközökre volna szükség. 2. Az 1. igénypontban védett légtömlős keréktalpnak egy foganatosítása, jellemezve azáltal, hogy az abroncson a (6) rögzítő gyűrű fölvételére egy körülfutó (5) csatorna van kiképezve, melynek egyik széle vissza van hajlítva oly célból, hogy az abroncson a rögzítő gyűrű (12) karimájának befogadására szolgáló körülfutó horony létesüljön. 3. Az 1. igénypontban védett légtömlős keréktalpnak egy foganatosítása, jellemezve azáltal, hogy az abroncs fölhajlított széle horogalakú keresztmetszettel bír s a rögzítő gyűrűnek az abroncs ezen szélével kapcsolódó karimája meg van vastagítva, oly célból, hogy a fölfújt tömlő nyomása a gyűrűt az abroncs szélével szoros kapcsolatban tartsa.
