39080. lajstromszámú szabadalom • Berendezés közúti kerékpárokhoz, azoknak a vasúti vágányokon való használatára

- 3 lehajtása után az (r) kart körülbelül 120° alatt lehajtjuk a villaszár mellé. Harmadik kerék gyanánt használható az eddigi vasúti tricikliken is használtakhoz, hasonló közönséges vasúti kerék, könnyebb kivitelben. De tekintettel arra, hogy a,z egész járómű nem zörög, mint föntebb is már volt említve, célszerű a harmadik kereket is vékony gumilemezzel behúzni, hogy a készülék járása teljesen zajmentes legyen, ami nagyon fontos előny az eddigi vasúti triciklik fölött, mert eddig legtöbb vasúti triciklielgázolásnak a tricikli nagy zörgése volt az oka. A harmadik kereket a kerékpár három szilárd pontjához három acélcsővel erősítjük hozzá. Ezek: a 3. ábrán (h)-val jelölt cső, melyre közvetlenül a harmadik kerék van erősítve. Ez az első kerék tengelyénél lévő, már említett hüvelybe [1. ábra (©)] akasztható kampós végénél fogva. Ennek mása a 2c. ábrán (j)-nél metszetben és a 2f. ábrán fölülnézetben látható. A kampó alulról föllel© hosszában be van fürészelve és az egyik száron kis sarkantyú van, ha a kampót a hüvelybe toljuk, előbbinek össze kell kissé nyomódni, de ha már a sarkantyú a hüvely alsó szélén kiért, a kampó rugalmasságánál fogva ismét kitágul. A sarkantyú megakadályozza a kampó menetközbeni kiesését. Ha a kampót ki akarjuk húzni, a két szárát kézzel össze kell nyomni. A (h) rúd az előbbivel csuklópánttal van összeerősítve és másik vége a hátsó kerék alsó szorítójával épen úgy van összekötve, mint az előbbi. Célszerű ezt a rudat egy vastagabb és egy beleillő vékonyabb darabról készíteni, hogy hosszúságát változtatni lehessen, tekintettel a kerékpárok különböző hosszúságára. A két rudat egymásba toljuk a kivánt hosszúságra. A vastagabbnak az a vége, ahol a vékonyabbat beletoltuk, hosszirányban néhány cm.-re egy helyen be van metszve, a metszés mellé két fül van hegesztve, a füleket anyás csavarral összehúzatjuk, amire a külső cső összeszorul és magába szorítja a belső csövet. A harmadik (i) rúd a (h) rúd egy pontját és a kerékpár kormány alatti vázának (f) pontját köti össze s így biztosítja a kerékpár függőleges helyzetét. De mivel a pálya kanyarulatokban túlemeléssel bír, gondoskodni kell arról is, leginkább kényelem szempontjából, hogy a kerékpárt menetközben nagy túlemelésű ívekben függőleges helyzetbe lehessen hozni. Ezt egyszerűen meg lehet oldani olyképen, hogy az (i) rudat kormány alatti végén csavar segítségével hosszabbíthatóvá és rövidíthetővé tesszük. A kormány alatt a vázra [1. ábra (f)l amint a 3. ábrán (f)-nél fölülnézetben is látható, kézzel leszerelhetőleg egy hüvelyt teszünk, melyen egy hátra nyúló fül van, ezen pedig az, (i) rúd irányába néző lyuk van, menet nélkül, amely lyukba egy ritka menettel ellátott, kb. 15 cm. hosszú, kézzel forgatható csavarorsót tolunk bele és hogy vissza ne jöhessen, gyűrűvel és sasszöggel látjuk el. A csavarorsó menete a,z (i) rúd fölső végébe metszett csavartokba illik. Amint látjuk, tehát a csavarorsó a kerékpár vázának menet közben is könnyen hozzáférhető részéhez van erősítve, ahol kézzel (nem csavarmeneten) forgatható, a csavarorsó az (i) rúd végébe hatol, tehát annak forgatása által menetközben is biztosíthatjuk a kerékpár függőleges helyzetét. A leírt berendezést a kerékpárral együtt is lehet gyártani, amennyiben már a kerékpár vázának gyártásakor a villák a tengelyen túl olyan hosszúakra készíthetők, hogy a tányérok a leírt módon közvetlenül ezekre erősíthetők föl. A kormány rögzítő és a harmadik kerék alkotó részei is már a kerékpár gyártásakor az illető helyekre forraszthatók. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a szóban forgó készüléknek igen szembe tűnő előnyei vannak az eddigi vasúti triciklikkel szemben. A nagy tökéletességgel előállított közúti kerékpárt használjuk a sínen, amely pedig a homokos, sáros, göröngyös és kedvezőtlen lejtviszonyokkal bíró közutakon is nagy könnyűséggel fut.