39035. lajstromszámú szabadalom • Gasolin- vagy benzingázt fejlesztő gép

lás a víz színe által elzáratik, a benrekedt levegő az üzemnek megfelelő nyomásra összesajtolódik és a szemben lévő oldalon a cellákat födő közös körlap fenekén a cellák csúcsainál készített nyíláson (y) át a palástjának meghosszabbításából és egy külön körlap által határolt térbe az úgynevezett légtérbe (C) áramlik. A dob tengelye (z) egy állítható acél-csavar (a) kúpos hegyén, másrészt (al) csapon forog, forgását (o) súlytól nyeri ezen súly (c) forgattyú (E) kötéldobnak és (D, D) csigapároknak visszafelé való forgatása által a magasba emeltetik, ugyanakkor (Z) dob nyugalomban van, miután az áttételi fogaskerekek (n, n)-nek tengelyén (b) a kötéldob ezen irányban ékelve nincsen, hanem azon lazán elfordulhat. Fölemelés után (Q) súly természetesen lefelé törekszik, abban a percben a (b) tengelyre szilárdan fölerősített tárcsában (e) elhelyezett és egy lapos rúgó által szorított pecek (d) a kötéldobnak homlokán lévő mélyedésébe kapaszkodik, miáltal az (n, n) fogaskerék áttétel útján a (Z) dobot működésbe helyezi. A kötéldobot hordozó (b) tengely (g) hüvelyben és (gl) csapágyban forog (B) külső dobozt mindkét oldalon (m, m) lapos vasak merevilik (v, v) kerek nyílások a levegő bevezetésére valók. A mellső oldalon elhelyezett könyvkölcsön (1) a víz lesz betöltve, ugyanazon oldalon lévő (bl) csavaros dugó kivétele után a víz a dobozból kiüríthető. Az üzem feszültségű levegő (C) légtérből egy könyökcső vezetéken (F) és vezetékbe kapcsolt tápszelepen (Fl) át a szabályozóba kerül. A nyomás szabályozó készülék lényegileg egy vízbe merülő harang (G), melynek födelébe egy, mindkét végén zárt csődarab (h), mely mint hengerestolattyú szerepel, van beerősítve alsó szakaszánál (i) és fölső közvetlen a harang alatt lévő végénél (w) kereszt irányú furatokkal van ellátva és a levegőt bevezető cső fölső végében légmentesen beköszörülve, föl és alá mozoghat (2. 6. ábra). Normális nyomásnál az (i) furatok a (hl) hüvely (il) éle közelében föl és lefelé kisebb mozgásokat végeznek, miáltal a (hl) hüvelybe kiljebb vagy beljebb húzódnak, túlmagas nyomásnál a harang (h) tolattyút teljesen a (hl) hüvelybe fölhúzza, miáltal az (i) furatok szintén teljesen elzáratnak, alacsony nyomásnál azonban a haranggal együtt a (h) tolattyú is beereszkedik és a beáramlási nyílások teljesen nyitva maradnak. A (h) hengeres tolattyú egy bizonyos mértékben hosszabbra van készítve és a beáramlási cső (hl) alsó öblösebb részében mozogva elegendő tér van a levegőnek hagyva, hogy az (i) furatokat a harangnak alacsony állása mellett és megközelítve mindazon percig, míg azok túlnyomás esetén az (il) él felé emelkedvén, általa teljesen elzáratnak. A fönti szerkezet lehetővé teszi, hogy egy bizonyos mennyiségű iizemi feszültségű levegőt a harang tartalékba helyezzen. A (G) harang födele és a folyadékot tartalmazó edény feneke közötti teret egy körlap (j) két részre osztja. Ezen körlap középen a (hl) hüvelyre, lekarimázott szélével pedig a folyadékot foglaló edény belső falára (k) támaszkodik, miáltal a (w, w) furatokon a (G) harang alá áramló levegő kényszerítve van elébb egy kerülő utat megtenni és csak azután szivároghat a (k) falon lévő fölső széléhez közel látható apró nyílásokon át, a (j) választó födél alá, onnét a (K) csapon és (M) vezetéken a párologtató készülékbe. Célja a fönt leírt szerkezetnek, hogy a harang által szenvedett kisebb-nagyobb lökéseket a vezetékben mérsékelje. A párologtató készülék tulajdonképen három főrészből áll, u. m. a levegőt szállító (B) dobra nyeregszerűleg félköralakban elhelyezkedő tartányból (L), a folyadékot fölöntöző szerkezetből (R) és tulajdouképeni párologtatóból. (S) Az (L) tartány (o) csavaros dugó eltávolítása után lesz megtöltve, a szükséges folyadékkal; megtöltés után (o) dugó légmentesen visszacsavartatik. A tartányban lévő folyadék a mindkét oldalán elhelyezett vékony csövön (p, p) át az (R) fölöntöző készülékbe folyik, (Hl) körben forgó kerék a koszorújára erősített (f) kupákkal fölemeli és a (v) tányérra öntözi a folyadékot, mely