39002. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés burgonyának keményítőre és nagy tápértékű takarmányra való földolgozására

— 2 leválasztása után ismételten fölhasználhatjuk. Mikor üzemközben a szeletek kisajtolása következtében a bugonyalé nagyobb mértékben fölszaporodott, a fölösleges burgonyalét a keményítő leválasztása után az üzemből elvezetjük, azután pedig a benne levő kivonatanyagokat ismert módon értékesítjük. így pld. a párolás által besűrített leveket a kisajtolt burgonyaszeletek imprégnálására használhatjuk föl, mielőtt a szeleteket az aszalókban megaszalnók. Tény, hogy a burgonyaszeletekből találmányom szerint leválasztott keményítő minősége igen kiváló, továbbá hogy az a mosóléből rendkívül könnyen és gyorsan válik le és hogy kevés víz fölhasználásával tökéletesen megtisztítható, mikor ragyogó fehér terméket szolgáltat. Az eljárásom szerint keményítőtartalmuktól csak részben megfosztott burgonyaszeleteket akár magasabb hőmérsékletnél is jóval könnyebben ésgazdaságosabban lehet aszalni, mint az előzetes kezelés nélkül azonnal aszalásnak alávetett szeleteket, mert az ily keményítőre földolgozott szeletek fölszíne keményítőt és gyümölcsnedvet gyakorlatilag véve egyáltalában nem tartalmaz, tehát elmarad a szeleteknek az aszalást gátló összeragadása, mely összeragadás eddig mindig föllépett, ha a szeletek metszési fölületén levő gyümölcsvízben lebegő keményítő szemcséket aszalás közben magasabb hőmérséklet hatásának tettük ki. Ezenkívül a találmány szerint előállított takarmánynak, mely a megaszalt szeletekből és az ezekhez aszalás előtt vagy után hozzákevert besűrített gyümölcsléből áll, tápláló értéke is nagyobb, mint a közönséges módon megaszalt szeleteké, minthogy a keményítő egy részének elvonása következtében a takarmányban levő nitrogént tartalmazó és nem tartalmazó anyagok viszonya is kedvezőbbé válik. Ép így nagyobb az ekként előállított takarmány tápláló értéke a közönséges keményítőgyártási eljárásoknál keletkező hulladékok tápláló értékénél is, minthogy ezeknél a burgonya oldható anyagainak (protein, sók, gyümölcs cukor) nagyobb részét a nagy mennyiségű mosóvízből visszanyerni nem sikerül, tehát minthogy ezek az anyagok az ismert eljárásoknál elvesznek. Ha eljárásomat helyesen foganatosítjuk,, a burgonyában levő vízmentes keményítő alakjában számított) keményítőnek legföljebb 40%-át szakad kimosni, legelőnyösebb, ha csak 33 %-át vonjuk ki, mit a szeletek vastagságának és a mosóié mennyiségének megfelelő megválasztásával érünk el. A gyümölcslétől elválasztott nyers keményítőt a szokásos módon vízzel mossuk ki. Mosóié gyanánt első sorban a célnak megfelelően előkészített gyümölcsvizet használunk, de ismertetni fogok oly folyadékokat is, melyek a gyümölcsvíz pótlására alkalmasak. Lehet az eljárás szerint előállított nyers keményítőt nem tiszta keményítő, hanem alkohol előállítására is fölhasználni, mikor a keményítőt (több kevesebb burgonya gyümölcs vízzel keverve) az ismert elcukrosítóerjesztő- és desztillálóeljárásnak vetjük alá. Gyári üzemben az eljárást a következő módon foganatosíthatjuk, miközben a mellékelt rajzon sematikusan ábrázolt berendezést alkalmazzuk: (a) a szeletelő gép, mely a szokásos módon megmosott burgonyát fölszeleteli. A burgonyaszeletek a (b) garatból a (c) keverőtartályba jutnak, melyben a szeleteket az (e) csövön mosólével egy kavarómű használatával összekeverjük. A mosóié mennyisége sokszorosan nagyobb, mint a földolgozandó répaszeleteké, mert a mosás ily esetben foganatosítható a legkedvezőbb módon és mert ekkor kapunk csak elég könynyen kavarható keveréket, előnyös ha a használt mosó foljadék súlya a szeletek súlyának ötszöröse. Mialatt a keverék a (b) garattól a (c) keverőtartály másik végéhez megy, a mosóié a szeletek metszési fölületén levő megsérült sejtekből a keményítőszemcséket kimossa. A (c) keverőtartály másik végén levő (f) emelőcsiga a szeleteket fölemeli, miközben a mosófolyadék a szeletektől az (a) szitán át elválik. A fölemelt szeletek a (p) szeletsajtóba jutnak, hol a szeletekből a gyümölcsvizet kisajtoljuk és