39002. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés burgonyának keményítőre és nagy tápértékű takarmányra való földolgozására
— 3 — honnan azt a (q) csövön a (c) ke verő tartály hátsó végén levő mosófolyadékgyűjtő kamarába vezetjük. Most már a mosóié a (c) tartályból az (i) túlfolyatócsövön a (j) rostleválasztóba és ebből a (h) csövön a (k) keményítőleválasztóba megy, mely valamely ismertebb szerkezetű lecsepegtető berendezés, ülepítő tartály, szűrösajtó stb. lehet. A keményítőtől elválasztott mosólét újból fölhasználjuk és az (m) szivattyú segélyével az (1) csövön át a (c) tartály bevezető végéhez vezető (e) csőbe nyomjuk úgy, hogy a mosóié az (e, c, i, j, h, 1, m) körfolyamot végzi. A (k) keményítőleválasztóból a (q) csövön) bevezetett friss lé által megszaporított mosóié fölösleges részét az (o) túlfolyatócsövön egy alkalmas berendezésbe pld. (a nem ábrázolt) besűrítőbe vezetjük, hol a lét besűrítjük. Az (o) csőbe albumin leválasztót (fűtőtestet és szűrősajtót) is bekapcsolhatunk. A bérgonyaszeletek a (p) sajtóból a sajtolás következtében nagy mértékben megszárítva a (t) lecsepegtetőbe jutnak, azután pedig esetleg oly berendezésbe, melyben a kisajtolt szeleteket a besűrített mosólével keverjük, hogy végül az alkalmas aszalóberendezésben a szeleteket megaszalhassuk és így takarmánnyá alakítsuk. Ez a most leírt eljárás tehát folytonos üzemet tesz lehetővé. Lehet a föntebb leírt berendezésnél a keverőtartály helyett a szeleteknek fölösleges mennyiségű lével való keverésére a keményítőgyárakban használt közönséges szitálódobokat (rázó szitákat és hasonló berendezéseket) és használni és a burgonjr aszeleteknek a mosólével való kimosására ezeket alkalmazni. A mosólét ebben az esetben is ismételten fölhasználhatjuk. Bizonyos esetekben előnyös lehet, ha a keményítő kimosása után a burgonyaszeleteket nem vetjük közönséges sajtolásnak alá. Ily esetekben az egyáltalában nem vagy csak részben kisajtolt szeleteket az ezekhez tapadt mosólétől (pld. lecsepegtetés által) elválasztjuk és a szeleteket az ezekhez tapadt, keményítőt nem tartalmazó mosólével együtt vetjük aszalásnak alá, — ezt az aszalást esetleg magasabb hőmérsékletnél is végezhetjük, anélkül hogy a szeletek összetapadásától vagy összecsomósodástól tartani kellene, mert ragasztóanyaggá átalakuló keményítőt a metszési fölületekről előzetesen eltávolítottuk. Eme módosított foganatosítási alaknak további előnye az, hogy a takarmány a gyümölcsvíz összes alkotórészeit tartalmazza és hogy az albumin és gyümölcsvíz teljesen változatlan marad. Minthogy találmányomnak első sorban az a célja, hogy a burgonyaszeleteket a keményítőtől és a gyümölcsvíztől eltávolítsuk, mosóié gyanánt vizet vagy keményítő tisztításánál használt vizet is alkalmazhatunk. Ez a víz ugyanis a keményítő tisztításánál több-kevesebb gyümölcsvizet vesz föl, tehát az eljárás foganatosítására többékevésbbé alkalmassá válik. Eme módosított foganatosítási alaknál annak következtében, hogy a keményítőnek csak részét mossuk ki a szeletekből, a szükséges vízmennyiség a szokásos teljes kimosásnál szükséges mennyiségnek csak V4 —x /s része, Ily módon a tisztításra használt vizet — mely egyébként szennyvizet képez — az eljárás foganatosítására hasznosíthatjuk. Ha a szeletek mosására egyszer már fölhasznált vizet a keményítő leválasztása után újból fölhasználjuk, végül is oly folyadékot kapunk, mely rendkívül sok, a keményítőben foglalt oldható anyagot tartalmaz. Ebből a koncentrált folyadékból, mikor azt nagyobb mennyiségű burgonyaszelet kimosására hasznosítottuk, (a keményítő leválasztása után) az albumint leválaszthatjuk és a folyadékot magát besűríthetjük. További foganatosítási alakja a most leírt eljárásnak az, hogy közönséges gyümölcsvíz helyett a keményítő kimosására előzetesen besűrített gyümölcsvizet is használhatunk. Eme módosításnak az a következménye, hogy a takarmány készítésére használt sajtolt szeletek az előzetes imprégnálás következtében ugyanannyi oldható szilárd anyagot tartalmaznak, mint a burgonyajnaga. Mielőtt a besűrített gyümölcslevet fölhasznál-
