38987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék haszongázok előállítására szénhydrogénekből
- 2 -kintetében bizonyos határokhoz tartjuk magunkat, már azért is, hogy a karburáló folyadék a nyílásokban megmaradhasson. Ajánlatos, hogy a nyílások bősége 21 ji mmt túl ne haladjon és legcélszerűbb, ha az kb. 2 mm. körül marad. Természetesen összefügg ez a karburáló folyadék sűrűségével is, de kísérleteinknél mindenesetre kitűnt az, hogy 2 7a mm.-nél van a gyakorlati kivitelben a használhatóság határa. Még egy mozzanatot kell figyelembe venni, hogy t. i. minden egyes ellenállás nyílásainak összkeresztmetszete, az ezen eljárás foganatosítására szolgáló készülékeknél ne legyen nagyobb, vagy legalább ne sokkal nagyobb a mótor szí vó vezetékén sk keresztmetszeténél. Ha ezt a szabályt betartjuk, úgy biztonsággal a legelőnyösebb föltételeket valósítottuk meg. A rajzon több foganatosítási példa van föltüntetve. A 2. ábrán hosszmetszetben és az 1. ábrán keresztmetszetben (metszet a 2. ábra A—B vonala szerint) föltüntetett foganatosítási alaknál a kívülről hajtható (w) tengelyen egymás mögött az (s) lapos korongoknak egy sorozata van elrendezve, melyekben finom (k) nyílások vannak. Ezek hajcsöves nyílásoknak tekinthetők annyiban, amennyiben a karburáló folyadékkal való megtelést és annak a nyílásokban való visszatartását lehetővé teszik. Ha a (w) tengelyt hajtjuk, úgy az egyes korongok összes (k) nyílásai egymás után a (t) karburáló edény alsó részében levő folyadékba merülnek, ezzel megtelnek és amegtelt nyílások a karburáló folyadék fölötti térbe jutnak. A levegő az (e) vezetéken át lép be a (t) karburáló edénybe és egymásután keresztüláramlik az egyes (s) ellenállási korongoknak a folyadék tükre fölött fekvő (k) nyílásain, miközben a folyadékot a (k) nyílásokból kiszorítja és a megnedvesített fölületeken végighaladva, karburálódik. Nem szükséges, hogy az (s) korongok egészen szorosan a (t) tartály falához simuljanak, de a hézagnak nem szabad oly nagynak lennie, hogy szabad légsugarak karburálás nélkül keresztülmehessenek. A karburáit levegő a (w) tengelyben levő (q) nyílásokon lép ki, melyek az (a) csőbe vezetnek. A korongok között még koncentrikus vagy excentrikus gyűrűk is lehetnek elrendezve, melyek furatokkal vagy csöppentőkészülékekkel vagy mindkettővel vannak ellátva. Különálló korogok helyett a tengelyt csavarmenettel szerelhetjük föl. A 3. és 4. ábrák szerinti foganatosítási alakoknál szintén egyenesirányú (k) áttörésekkel bíró korongalakú (s) ellenállások vannak az (e)-ből jövő légárammal szembehelyezve. Itt azonban a korongok helytállók és a karburáló folyadékot az (m) csövön vezetjük be úgy, hogy az az összes korongokat fölülről permetezi, mikor is a karburáló folyadék a (k) i^ílásokba is behatol. A tartály fenekén összegyűlő karburáló folyadék az (n) csövön át eltávolítható. Míg a 4. ábrán az (s) korongok függélyes síkban vannak elrendezve, addig azok az 5. ábra szerinti foganatosítási alaknál ferdén fekszenek, ami a permetezést megkönnyíti. Egyébként a hatás ugyanaz, mint a 3. és 4. ábra szerinti foganatosítási alaknál. Forgó vagy helytálló ellenállási korongok helyett, ide-oda mozgó korongokkal is, használható készülékeket állíthatunk elő a bevezetésben ismertetett karburáló eljárás foganatosítására. Ilyen foganatosítási alakot vázlatosan mutatnak a 6—8. ábrák. A (t) edényben két (sl) és (s2) korongrendszer van elhelyezve. Mindegyik rendszer egyes korongjai egyoldalú (vl) illetve (v2) összeköttetés útján (8. ábra) vannak egymással egyesítve úgy, hogy mindegyik rendszer összes korongjai egyidejűleg ugyanazt a mozgást végzik. Az (sl) rendszert a (bl) kengyel hordja, míg az (s2) rendszeren a (b2) kengyel van megerősítve. Ezen kengyelek mindegyikét közbeiktatott csukló révén a (hl) illetve (h2) emeltyűk mozgatják, melyek a megfelelő (dl) és (d2) forgási pontok körül forgathatók. Mindegyik emeltyűhöz ismét csukló közbeiktatásával az (fl) illetőleg (f2) tolórúd van megerő-
