38987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék haszongázok előállítására szénhydrogénekből

- 3 -sítve és ezen tolórudak mindegyike egy-egy hozzátartozó (il) illetőleg (i2) bütyökko­rongra fekszik, melyek a géperővel hajtott (o) tengelyen ülnek. Mint a 7. ábrából vi­lágosan látható, az (il) és (i2) bütyökkoron­gok egymáshoz képest úgy vannak eltolva, hogy az egyik rendszer mindig a karburáló folyadék fölötti térben tartatik, míg a má­sik ugyanekkor a folyadékba merül. A bü­työkkorongok kerületük tetemes részén az (o) tengellyel koncentrikus körfölülettel bírnak úgy, hogy a korongrendszer nem mozog, ha az (fl) illetőleg (f2) tolórudak a bütyökkorongok ezen részére fekszenek. Az átkapcsolás lehetőleg gyorsan történik, mimellett a bütyökkorongoknak egymáshoz képest megfelelő eltolása útján gondoskod­hatunk arról, hogy a folyadékba merülő korongrendszer előbb emeltessék föl, sem­mint a másik rendszer sülyesztetik úgy, hogy a folyadék fölötti térben állandóan ellenállások vannak és a levegő sohasem mehet szabadon keresztül, miáltal az kar­burálás nélkül nem kerülhet ki a készülék­ből. A bütyökkorongok a korongrendszere­ket emelik, míg lesülyedésük saját súlyuk vagy rúgók hatása alatt megy végbe. Míg az eddig ismertetett foganatosítási alakoknál az ellenállásokat korongok alkot­ták. melyekben finom egyenes irányú fura­tok vannak, addig a " 9—11. ábrák azt mutatják, hogyan he­lyettesíthetők a különálló furatok gyűrű­alakú hasítékokkal. A 9. ábra ilyen készüléket hosszmetszet­ben, a 10. ábra pedig keresztmetszetben mutat, míg a 11. ábra a gyűrűalakú hasítékoknak kü­lönösen célszerű elrendezését mutatja. A (t) tartály légbevezető csőtoldata itt is (e) vei, a karburáit levegő elvezetésére szolgáló csőtoldat pedig (a)-val van jelezve. Az (u) hajtótárcsával ellátott (w) tengely körül egymás mögé iktatott ellenállási ele­mek egy sorozata van elrendezve, melyek mindegyike több koncentrikus gyűrűből áll, amelyek alkalmas bordák vagy más effélék útján lehetnek egymással összekötve. Az egyes (s) gyűrűk nem fekszenek szorosan egymásra, hanem közöttük szűk (k) hasí­tékok vannak, melyeknek bősége körülbelül megfelel az előbb ismertetett foganatosítási alaknál alkalmazott (k) furatok bőségének (a rajzon a hasítékok bővebben vannak föl­tüntetve, mint ahogy a valóságnak meg­felel). A gyűrűs korongok alul a karburáló folyadékba merülnek és a (w) tengely for­gásánál a (k) gyűrűalakú hasítékoknak mindig új és új részei kerülnek a levegő útjába, mely azokon keresztülhatol és az azokhoz tapadó karburáló folyadék a ke­resztüláramló levegőnek adatik át. Ha a készüléket mechanikai működtetés nélkül akarjuk használni, úgy a bemerülés helyett permetezéssel dolgozhatunk, mely célra a (t) tartály fölött az (x) permetező­vezetéket rendezzük el, amelytől egyes (y) furatok a (t) tartályon át és az (s) gyűrű­korongok közé vezetnek. A karburáló fo­lyadék jó vezetése céljából az (s) gyűrű­korongok külső gyűrűit célszerűen lerézsel­jük, amint a 9. ábrában látható. Míg a 9. ábra szerint az egymásra következő ellen­állási rendszerek megfelelő hasítékai egyenlő sugárral bírnak, addig a 11. ábra szerint a hasítékok egymáshoz képest el vannak tolva, hogy a levegő zeg-zugban legyen kénytelen haladni. Ahelyett, hogy az ellenállási elemeket egyes külön gyűrűkből állítanék össze és így minden ellenállási elemben több egy­mástól elválasztott köralakú hasítékot léte­sítenénk, úgy járhatunk el, hogy egy kb. a 9. ábra szerinti gyűrűk szélességével bíró szalagot csigaalakúan fölcsévélünk úgy, hogy a csiga egyes tekerületei között szintén csigaalakú hézag marad. Ha az ilyen elemek egy sorozatát forgatható ten­gelyen elrendezzük, úgy igen jó karburáló hatást érünk el, minthogy a csiga nemcsak kívül és a hasítékok falain nedvesíttetik meg, hanem forgásnál mindig bizonyos mennyiségű karburáló folyadékot emel föl a tartály alsó részében levő készletből és a levegő ezzel a folyadékkal is kénytelen közvetlen érintkezésbe jutni. Az ismertetett foganatosítási alakokból

Next

/
Oldalképek
Tartalom