38973. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vetítési másolatok készítésére alkalmas fotografiai papirosnak vagy más képhordóknak előállítására

Megjelent 190?. évi juníus hó 14-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 38973. szám. IX/f. OSZTÁLY. Eljárás vetítési másolatok készítésére alkalmas fotográfiai papirosnak vagy más képhordónak előállítására. ÜLTZEN RÓBERT GYÁROS BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 október hó 30-ika. Fotográfiái sokszorosításoknak akként való előállítására, hogy a negativet fényérzékeny rétegekre vetítjük, amint ez különösen nagyításoknál és kisebbítéseknél történik, eddigelé többnyire oly papirosokat alkalmaztak. melyeknek fényérzékeny rétege kötőanyagként zselatint vagy ehhez hasonló anyagot tartalmazott. Az ilyen papirosok azonban azzal a hátránnyal bírnak, hogy a fölhordott réteg folytán a papiros fölszíne annyira megváltozik, hogy az ekként előállított fénymásolatokat bizonyos festékekkel, különösen aquarellfestékekkel nem is lehet kifesteni. Ugyanezt észleljük oly papirosoknál is, melyek bromezüst-keményítő-emulzió val vannak bevonva és amelyek nagyítási célokra vannak forgalomban, ámbár ezek a papirosok állítólag alkalmasak a kifestésre • csakhogy ezt a célt az ily papirosok csak nagyon tökéletlenül érik el, amennyiben a réteg rögtön leköti az aquarellfestékeket úgy, hogy a további kikészítés meg van nehezítve. Pasztellfestékek az ilyen papiroson rosszul tapadnak, olajfestékekkel pedig azt nem lehet jól átfesteni, mert a festékek betapadásakor a réteg könnyen repedezik és leválik. Hasonlóképpen viselkedik még egész sora az anyagoknak, mint pld. a vászon is. Mivel azonban a retusirozásnak és a kifestésnek lehetősége az említett célokra föltétlenül szükséges, azért olyan fényérzékeny papirost kell előállítanunk, mely a különböző rajzolási és festési célokra alkalmas anélkül, hogy fölszínének mibenléte megváltoznék. Fényérzékeny papirosok, melyeknek fölszíne, az ezen sajátság elérésére szükségelt kezelés folytán változást nem szenvednek, ismeretesek ugyan, de ezek kizárólag kevésbbé fényérzékeny, még pedig ú. n. kimásoló papirosok, míg a föntemlített nagyítási vagy más hasonló célokra csak nagy fényérzékenységű papirosok használhatók, melyeket a megvilágítás után előhívási eljárásnak vetünk alá (előhívási papirosok). A megoldandó föladat tehát a fényérzékenységnek akként való előállításában állott, hogy egy külön rétegnek a papiros fölszínére való fölhordása nélkül a papiros egyenletes módon nagy fényérzékenységűvé tétessék és pedig akként, hogy a fényérzékeny anyagok kellőképpen tapadjanak a papiroshoz. A kísérletek már most azt mutatták, hogy ezen kérdés megoldásának lényeges fölté-