38964. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés központosítva állított elektromos üzemű váltóknak, jelzőknek és hasonlóknak a helyszínen történő állítására

- 3 — zésnek központosán történő működtetésére alkalmas állapotánál működtetjük, ezt a központon jelzi, (KM) pedig a magában véve ismert ellenőrző elektromágnes. Ennél az épen most leírt elrendezésnél föltételeztük, hogy az (s2) helyikapcsolót kézzel addig tartjuk az átfordított helyzetben, míg meg nem győződtünk arról, hogy a váltó, illetve az evvel kapcsolt jelzőlámpa is át nem állott. Lehet azonban az (s2) helyikapcsolóval egy elektromágnest is oly módon kapcsolni, hogy ez az elektromágnes az (A) fegyverzettel pái'huzamosan legyen kapcsolva, mikor az elektromágnes az (s2) helyikapcsolót addig tartja az (e) vagy (f) állásában, míg a fegyverzet áram alatt van, vagyis míg a váltó teljesen át nem állott. Ha még oly berendezésről is gondoskodunk, mely az (s2) helyikapcsolót az elektromágnes árammentessé válása után a kapcsolót a középállásába állítja, a váltó teljes átállásának megtörténtét fölismerhetjük, annélkül, hogy a kapcsolót kézzel a beállított helyzetben kellene tartani. Esetleg kívánatos lehet, hogy az (s3) segédkapcsoló állását a helyszínén mindenkor fölismerhessük. Ezt igen egyszerűen oly módon érhetjük el, hogy az (s2) helyikapcsolónál egy (R4) relaist alkalmazunk, mely a (16) vezetékbe (5. ábra) az (s2) helyikapcsoló középállásánál zárt (17—34) j kontaktus közvetítésével van bekapcsolva. Minthogy a (16) vezeték csakis akkor lehet áram alatt, mikor az (s3) segédkapcsoló a (b) állásában van, tehát a helyszínén történő kapcsolást lehetővé teszi, valamely alkalmas módon — optikai vagy akusztikai úton — jelezhetjük, hogy az (R4) relais gerjesztve van, tehát hogy a váltót a helyszínéről állítani lehet. A mondottakból az is kitűnik, hogy a kapcsoló működtetésénél a váltónak mindig át kell állania, amennyiben, mikor az (s3) kapcsoló az (a) állásában van, az (s) kapcsoló működtetését az (R3) relais mindenkor jelzi, a központi őr pedig ekkor az (s3) kapcsolót a (b) állásába állíthatja, míg ha az (s3) kapcsoló már a (b) állásában van, az (s2) kapcsoló működtetése a váltó átállását közvetlenül idézi elő. Az (Rl R4) relaisk gerjesztésére szolgáló áramkörökbe (1—6. ábra) (k) kontaktusokat lehet bekapcsolni, melyek ezeket az áramköröket akkor, mikor a központ bizonyos vágányutakat beállított, megszakítják úgy, hogy ilyen esetben a helyikapcsolók átállítása a központi állítóműben jelzést nem ad. Világos, hogy az (s3) kapcsolót könnyen lehet oly módon is kiképezni, hogy ennek állításával ne csak egy váltót, hanem egy egész váltósort lehessen a központról, vagy a helyszínéről történő állításra alkalmassá tenni. Épp így világos az is, hogy a kapcsolók és relaisk között létesített megfelelő elektromos vagy mechanikus függőségek segélyével minden figyelembe veendő eshetőséget, pld. az egyes áramköröknek meg nem engedett egyidejű működésének kizárását, a fékező áramkör fentartását az ellenőrző elektromágnesek ismert segítségül vétele mellett stb. könnyen figyelembe vehetjük. A központi ós a helyszínén történő átállítás között a függőséget az (s3) segédkapcsoló elhagyása esetében is létesíthetjük oly módon, hogy a két (sl) és (s2) kapcsolót egymástól közvetlenül, még pedig mechanikus úton hozzuk függésbe. Ezt pld. j az ismert váltólakatokhoz hasonló szerkezetekkel érhetjük el. A 7. ábrán a kapcsolási elrendezés ily függőség esetére látható. Az (81) állítóemelő egy (Ul) elreteszeléssel (lakattal) van kapcsolva, mely egy külön (Zl) zárótag (kulcs) segélyével a kapcsolót az egyik vagy másik (c) vagy (d) végállásában rögzítheti, amennjnben az (Ul) lakat (42) retesze az (81) állítóemelővel kapcsolt (Hl) szegmentum egyik (43) vagy (44) kivágásába lép be. Csak mikor az (Sl) állítóemelőt ily módon elreteszeltük, akkor lehet a (Zl) zárótagot a záróberendezésből a (45) nyíláson át kihúzni, hogy evvel, vagy egy második, vele elválaszthatlanul kapcsolt zárótaggal az (82) helyikapcsolóval összekötött (U2) zárószerkezetet működtethessünk, mely eddig