38964. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés központosítva állított elektromos üzemű váltóknak, jelzőknek és hasonlóknak a helyszínen történő állítására

- 4 — ezt a kapcsolót az egyik vagy másik (e) vagy (f) végállásában rögzítette. Eme zárószerkezetből a (Zl) vagy a vele tőle el nem választhatóan kapcsolt másik zárótagot csakis akkor lehet kihúzni, mikor a zárószerkezet az (S2) kapcsolót az egyik vagy másik (e) vagy (f) végállásában rögzíti. Az (Ul) és (U2) zárószerkezet ós az ezekhez tartozó zárótagok szerkezete tetszőleges lehet és a találmány tárgyát nem képezi. Világos a mondottakból, hogy ez az elrendezés ugyancsak módot nyújt valamely elektromos úton állított váltónak stb. tetszés szerint, központosán vagy a helyszínéről történő állítására, mi mellett az a függőség is fennáll, hogy vagy csupán a központról, vagy csupán a helyszínéről lehet a váltót állítani és ki van zárva az, hogy a váltót egyidejűleg mindkét helyről állítsuk. Lehet valamely pályaudvar egyes váltócsoportjait a helyszínéről állító kapcsolókat kisebb helyszíni állítóművekbe egyesíteni, és a fentebb jellemezett tulajdonságok fentartásával más jelzők, pld. helyi- vagy tolatási- stb. jelzők állítóemelőivel kapcsolni. Minthogy azonban ekkor a váltóőr nincs közvetlenül a váltó mellett, hanem ettől bizonyos, habár kis távolságban foglal helyet, a váltó kifogástalan átállásáról személyesen nem is szerezhet meggyőződést. Ezért ily esetekben a váltóállítószerkezet helyes működését egy ellenőrző elektromágnes segélyével okvetlenül fölül kell vizsgálni és azt a körülményt, hogy más, ettől a váltótól függő kapcsolót lehet-e működtetni, a váltó teljes átállításának megtörténtétől kell függésbe hozni. Ezt oly módon érhetjük el, hogy az ellenőrző elektromágnes fegyverzetét a mindig alkalmazott és a központi állítóműhöz vezető ellenőrző vezetékbe kapcsoljuk be, mint ez a 6. ábrán látható, hol (KM1) és (KM2J a két ellenőrző elektromágnest jelzi, melyek közül az első a helyikapcsolóknál, a második a központi kapcsolóknál van alkalmazva, A (38) illetve (34) ellenőrző vezetékeket a (8—35) illetve (13—37) kontaktusok kapcsolják a motorral. Magától érthető, hogy az ily helyszini állítóműveket tetszőleges ellenőrző és viszszajelentő berendezésekkel lehet az ismert módon fölszerelni. Ha a helyikapcsolókat a föntebb leírt módon helyszini állítóművekké egyesítjük, a vonatforgalom lebonyolítását igen egyszerű módon akként egyszerűsíthetjük, hogy pld. a tolatási szolgálatot teljesen vagy részben a váltóknak a helszini állítóművekből való állításával szabályozzuk, ellenben a tulajdonképeni vonatközlekedés szabályozását csupán a központi állítóműből végezzük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapcsolási elrendezés központosítva állított, elektromos üzemű váltóknak, jelzőknek és hasonlóknak a helyszínén történő állítására, azáltal jellemezve, hogy a központi állítóműben alkalmazott fogantyú részleges vagy teljes átfordításával a központi állítóemelőt működtetésre alkalmatlanná tesszük és az áramforrást erről az állítóemelőről egy segédvezetékre kapcsoljuk át (1. a 2. ábrán (16) és az 1. ábrán a (27), í 11. (23) segédvezetéket), míg a helyszínén alkalmazott kapcsoló működtetésével ezt a segédvezetéket vagy külön (34—19) állítóvezetékekkel kapcsoljuk, vagy pedig a központi kapcsolóval együtt működő (6—11) állítóvezetőkhöz kapcsoljuk a (24—25), illetve (28—29) relaiskontaktusok segélyével, minek következtében az átállítandó szerkezet átállítása normális módon történik meg. 2. Az 1. alatt védett kapcsolási elrendezésnél az a berendezés, hogy a helyikapcsoló által létesített áramkörzáródások a központi állítóműben optikai vagy akusztikai jelzéseket létesítenek, mikor a berendezés a központi állításra alkalmas helyzetben van és a megfelelő átállításokat eszközlik, mikor a berendezés a központi állításra alkalmas helyzetből ki van térítve. 3. Az 1. alatt védett kapcsolási elrendezés