38964. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés központosítva állított elektromos üzemű váltóknak, jelzőknek és hasonlóknak a helyszínen történő állítására

— 2 -a (b) állásába átállítani. Ekkor az (sl) állítóemelőhöz vezető vezeték az (1) és (2) pontok között megszakad, tehát a váltót a központról állítani nem lehet. Ha már most az (s2) helyikapcsolót a szükségletnek meg­felelően az őr jobbra vagy balra fordítja át, tehát a (17 18), illetve (20 21) kontak­tusokat zárja, az (Rl) relais (+ B—16 — 17—18 —19- Rl) = (B), illetve az (R2) relais (+B—16—20-21—22—R2) = (B) áramkörét zárja, a relaisk gerjednek és fegyverzeteiket meghúzva az (M)mótorhoz ve­zető (+B—1—15—23—24—25-26—5—6) stb. vagy (B—1—15—27—28—29-30— 10—11) stb. áramkört zárják, minek meg­felelően az átállítás a kivánt irányban végbe fog menni. Célszerű oly függőség létesítése, mely az (s3) segédkapcsoló átállítását csakis akkor engedi meg, mikor az (sl) állító­emelő egy bizonyos állásában van, mely­ben azt az (a)-tól (b)-be átállított (s3) segéd­kapcsoló elreteszeli. Ily módon meggátol­juk azt, hogy a váltót egyidejűleg közpon­tosán és a helyszínén lehessen állítani, tehát biztosítjuk, hogy az állítás az (s3) segédkapcsoló helyzetének megfelelően vagy j csak központosán, vagy a helyszínéről tör­ténhessék, mi oly vonatközlekedésekre való tekintettel, melyek alatt a váltó állítása csupán csak a jelző állításától függésben történhetik, különösen fontos. Némileg eltérő kapcsolási elrendezés lát­ható a 2. ábrán, hol az (sl, s2, s3, A, M, a b c d e f) betűk jelentése ugyanaz, ami az 1. ábrán. A váltó központi állítása itt is ismert módon, az (sl) állítóemelőnek a (d) vagy (c) állásba való állításával történik. Ha az (s2) helyikapcsolót az (e) vagy (f) állásába állítjuk, mialatt a váltóállítás a központról történik, az (R3) relais gerjed, mely optikai vagy akusztikai jelzéssel jelzi, hogy a váltót át kell állítani. Mikor az (s2) helyikapcsoló az (e) állásában van, a (+B—1—2—3—4—10—11—32- 20-21-22—23 - 24—R3—25—26—27—15—16—17 —18—19-6—5—28—29—30—31) = (B), mikor az (f) állásában van, a (—|—B—-1—2— 3—4—10—11—32—20 —17—16 —15 —27 — 26—25—R3—24—23—22—21—33-18—19 —6—5—28 -29-31-30) = (B) áramkör záródik. Hogy a váltót a helyszínéről lehessen állítani, itt is csak az (s3) segédkapcsolót kell a (b) állásába átállítani. Ekkor az (sl) állítóemelőt lekapcsoljuk a (B) telepről és így üzemen kívül helyezzük az (R3) relaist. Ha már most a helyikapcsolót a szük­ségletnek megfelelően az (e) vagy (f) állá- ' sába állítjuk, a (20—21) és (18—17), illetve (20—17) és (18—33) kontaktusok záródnak, minek megfelelően az (e) állásnál a (-f-B— 1—15—16—17—18—19-7-8—9-A) = (B), az (f) állásánál pedig a (+B—1—15— 16-17—20—32—12—13—14-A) = (B) áramkör záródik. Más kapcsolási elrendezés látható a 3. ábrán, hol a 2. ábra szerint alkalma­zott (22) vezeték elmarad, mert a (B) telep két (Bl) és (B2) részre van osztva, melyek együtt az állítóáramot szolgáltatják, míg az (AV) relais gerjesztésére szolgáló figyel­meztető áramot csakis a (B2) telep szol­gáltatja, az (sl) állítóemelő pedig oly mó­don van bekapcsolva, hogy a figyelmeztető áramkör visszavezetését a földrekapcsolt negativsarkkal épen összekötött (6), illetve (11) állító vezeték képezze. A többi betűjelzés jelentése ugyanaz, mint az 1. és 2. ábrán, ezenkívül az egész kapcsolási elrendezés működési módja is érthető a mondottak alapján. A 4. ábrán látható foganatosítási alaknál a 2. ábra szerint alkalmazott (22) vezeték ugyancsak elmarad, az (s3) segédkapcsoló pedig az (sl) állítóemelővel van egy kap­csolóvá egyesítve, melynek három (a g o) állása van. Ezek közül az (a b) állás az (sl) állítóemelő két (c d) állásának felel meg, míg a (g) állásban a kapcsoló a tele­pet az állítóemelőről lekapcsolja és az (1—46) kontaktuson át a (16) vezetékkel kapcsolja, mi lehetővé teszi, hogy a váltót a helyszínéről lehessen állítani. A 3. és 4. ábrán (AV) egy tetszőleges jelző berendezés (relais), mely akkor, mikor az (s2) helyikapcsolót a kapcsolási elrende-

Next

/
Oldalképek
Tartalom