38952. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem

Megjelent 190Í. évi juníus hó 8-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 38952. szám. Vilii. OSZTÁLY. Galvánelem. SCHAUL1 GYÖRGY ELEKTROTECHNIKUS LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 szeptember hó 26-ika. A jelen találmány tárgya galvánelemek javított összetétele és különösen a negatív vagy oldási elektródának oly elrendezése, mely — rendszerint cinkből állván — az áramgerjesztésnek megfelelően, az elhasználódásnak, illetve elrombolásnak van kitéve. A találmány különösen azáltal tűnik ki, hogy ezen elektróda, mely pl. cinklemezből áll, rétegekből van össaetéve, melyek mindegyikének alkatrészei az elektrolythez viszonyítva, akként vannak elrendezve, hogy eleinte egy vagy több réteg vegyi behatás ellenében megvédve, tartalékban hagyatik meg, amikor is egy-egy tartalékréteg képessé tétetik arra, hogy önmagától hatásba lépjen akkor, amidőn az elektrolyt az elválasztó rétegen áthatolt. Egy másik, a jelen találmány szerinti berendezéssel elérhető előny abban áll, hogy az elektrokémiai behatás számára nagyobb támadó fölület nyújtatik. A találmány foganatosításiára cinkből, vagy más oly alkalmas fémből készített folyadékáthatlan betétet vagy serleget alkalmazunk, mely egy galvánelem negatív sarkelektródája gyanánt alkalmas és ezen elektródának támadó fölületét növeljük azáltal, hogy ugyanazon fémből álló, lyukgatott béléssel látjuk el. Ezen fémbélés az említett folyadékáthatlan tartálybetét belső fölületével szoros fémes összeköttetésben rendezendő el. Az ekként előállított tartályalakú elektriódán belül a szokásos pozitív elektródát helyezzük el, mely pl. depolarizáló anyagot tartalmazó szénből állhat. Ezen kettő között alkalmas elektrolyt pl. szalmiáksó van. Valamely főelemnek előállítása céljából az elektrolyt indifferens anyagoknak hozzáadása által félszilárd állapotba hozható, minek folytán a nedvességi fok a cellán belül megtartatik úgy, hogy a nedvesség saját- súlya folytán nem szállhat alá a fenékre. A jelen találmánynak egyik célja oda irányul, hogy az elem üzemképessége, miután a vegyi behatás a serlegalakú elektródán való lyukképződésig előrehaladt, megújíttassék. Ehhez képest a serlegalakú elektróda egy, a nedvességiet fölszívó anyagréteggel, pl. szűrővel vagy itató papírral van körülvéve. Ezen réteg hatásos anyaggal, illetve az elektrolytnek egyik alkatrészével telíthető és aztán megszárítható. Másrészt azonban ezen lyukacsos abszorbeáló réteg az ilyen elektrolyt telítéstől ment is lehet. Ezan lyukacsos rétegen kívül már most egy második cink- vagy fém-