38949. lajstromszámú szabadalom • Vágányút elzárás
vagy ennek állítóberendezése ismert módon oly képen működteti, hogy a kontaktus csakis akkor legyen zárva, mikor a váltó teljesen üzemképes állapotban van, tehát el van reteszelve. Mikor a két vágányát egyikét be kell állítani, az (a) vágányút beállítóemelőt az 1. ábrán látható szabványos helyzetéből a megfelelő irányban — pl. jobbfelé — átfordítjuk, miközben az egymásután a 2. ós 3. ábrákon látható helyzetekbe jut. A 2. ábrán látható (2) helyzeténél úgy a váltóállítóemelők — mint azt az egyik (i) emelő esetére föltüntettük, — mint az (1) jelzőállítóemelő el van reteszelve. A jelzőt ezenkívül szabadra azért sem lehet állítani, mert az (81 S2) vezetekek (ql sl)-nél meg vannak szakítva. Találmányunk szerint az (a) vágányútbeállító emelőt, pld. az (el cl) elreteszelés segélyével ebben a helyzetében elreteszeljük. Ezt az elreteszelést csakis akkor lehet föloldani, mikor az összes, a vágányúthoz tartozó üzemi berendezések üzemre alkalmas helyzetben vannak; az elreteszelés föloldása a (dl) elektromágnes fegyverzetével kapcsolt (el) elréteszelőhorog megemelésével történik. Ez az elektromágnes csakis akkor kerül áram alá, mikor az áramkörébe kapcsolt összes kontaktusok zárva vannak. Ezek közül az (rl ql) kontaktust az (o) áramzárókör zárja, tehát a (dl) elektromágnes bizonyos kontaktusok, az adott esetben a (3 4 2 1) váltóellenőrzőkontaktusok sorozatával van kapcsolva. A szabványos (l. ábra) és átfordított (2. ábra) állás között végzett holt elmozdulást, tehát a föntebb leírt módon arra hasznosítottuk, hogy a továbbmozgást befolyásoló üzemi berendezéseket kiválasszuk (az (5 4) stb, kontaktusokat bekapcsoljuk). Ha már most az összes megfelelő váltók bizonyos üzemképes állapotban vannak, az ellenőrzőkontaktusok is zárva vannak és a következő áramkör létesül- (VI 1 2 4 5), (ql o rl dl v2); a (dl) elektromágnes az (el) elreteszelő horgot megemeli és az (a) emelő a (3) állásba (3. ábra) állíthó, melynél az (1) jelzőállítóemelő annak következtében, hogy az (n) elreteszelődarab eltávolodik pályájából, átállíthatóvá válik. Egyidejűleg a (ql sl) kontaktusok is kapcsolódnak egymással ós így az (81 S2) jelzővezeték — a váltóellenőrző kontaktusoktól ugyancsak függésben — ismét záródik. Az (el) elreteszelést vagy kizárólag csak a föntebb jelzett célból alkalmazzuk, vagy más célra, pld. a vágányútbeállítóemelőnek az átállított helyzetében való rögzítésére is használhatjuk, mint az a 3. ábrán látható. Ebben az esetben a (dl) elektromágnest az eddigi áramkör megszakítása mellett ismét az (rl ql) kontaktusokhoz kapcsoljuk és más áramzárókon át más üzemi berendezésekből hozzuk függésbe. Az elreteszelőtagnak a szabványos és átállított állása közé eső állásban való elreteszelése, továbbá az elreteszelést befolyásoló üzemi berendezéseknek az elreteszelőtagnak az átállított állásába való átállítása közben történő kiválasztását más ismert berendezésekre is lehet alkalmazni, így pld. azokra, melyek segélyével a vágányútelzáró emelőket (vagy tolókákat) szabványos helyzetükben elreteszeljük, ha a váltót ellenőrző kontaktusok hiányoznak. Ily elreteszelést jeleztünk a 4. ábrán. Ezen az ábrán (g) az ismert vágányútelreteszelő tolóka, mely az 1. ábrán láthatókhoz hasonló váltó- é3 jelzőállítóemelőket elreteszelő tagokkal van fölszerelve, (u) a tolóka (v) hasítékába fogódzó elreteszelő horog, mely közvetlenül a (t) váltóellenőrző elektromágnes hatása alatt áll. Eme berendezésnél a tolóka átállítása, tehát a jelző szabadra állítása a váltók üzemre alkalmatlan állapotánál lehetetlen ugyan, de ép úgy lehetetlen a váltóállítóemelők elreteszelése is, minthogy a tolóka a szabványos helyzetében is el van reteszelve. Természetes, hogy annyi (u) elreteszelést kell alkalmazni, ahány váltó állapotától függ a vágányút beállíthatósága, minthogy bizonyos váltók függőségének kiválasztása csakis a tolóka mozgatásával lehetséges, ellenkező esetben az egyetlen (u) elreteszelés már előzetesen az összes váltóktól függésbe kellene hozni. Ezt az első hátrányt elkerülhetjük, ha az
