38949. lajstromszámú szabadalom • Vágányút elzárás

- 3 -elreteszelést a találmány szerint szerkesztjük, mint az az 5. ábrán látható. Eme foganatosítási alaknál a tolóka (v) hasítéka oly széles, hogy a tolókát még akkor is el lehet a 2. ábrán láthatónak megfelelő helyzetbe tolni, mikor az elreteszelések megemelve nincsenek, mely helyzetnél a váltóállítóemelők is el vannak reteszelve és mely helyzetben a vágányútelzáró tolóka is rögzítve van. A második hátrányt elkerülhetjük, ha a találmány szerint a tolókának a szabványos helyzetből az elreteszelő helyzetéig (2. ábra) végzett holt mozgását arra hasznosítjuk, hogy a szükséges ellenőrzőkontaktusokat bekapcsoljuk. A vágányútelreteszelőtolóka elreteszelésére szolgáló berendezésnek az 5. ábrán látható foganatosítási alakját az 1. ábrán látható elrendezésnél is alkalmazhatjuk, ha a (cl) elreteszelőfogat egy bevágással helyettesítjük, mely egyetlen elreteszelőhoroggal és egyetlen elreteszelő elektromágnessel működik együtt. Találmányunk más rendszerű, pld. pneumatikus, hydraulikus, mechanikus stb. állítóműveknél is alkalmazható. A 6—10. ábrán a berendezés oly állítóműnél alkalmazva látható, melynél az állítóemelő útját az ellenkező berendezés hatása alatt végzi, mint pld. az ismert pneumatikus állítóműveknél az ellenőrzőáram hatása alatt. A 6—10. ábrán (A) a váltóállítóemelő, (B) az evvel kapcsolt állítószán, mely ismert módon egy pneumatikus vagy hydraulikus berendezés dugattyújával van összekötve és egy (C) elreteszelődarabbal van fölszerelve. A (C) elreteszelődarabot a (D) elreteszelő tolókán (vágányút tolókán) megerősített (E2 El) elreteszelőpofák között fölfelé lehet mozgatni. Az (El E2) elreteszelőpofáknak (E3 E4) kiugrásai vannak. A 6. ábra a szabványos állapotot mutatja. A váltóállító berendezés olyan, hogy a mozgató közeg bevezetése csakis a 7. ábrán látható állás elhagyása után kezdődik meg, tehát a szelepek állása a 6. és 7. ábrának megfelelő állások között nem változik. A 8. ábrán (8) állás) a mozlató közeg bevezetése megkezdődött, a (B) állítószán ismert módon rögzítve van, míg a váltó átállításának megtörténte után az ellenőrző berendezés hatása alatt a 10. ábrán látható végállásába nem jut. A (D) tolóka a (7) állásból az (E4) kiugrás hosszának megfelelő úton balra, a (8) állásból pedig az (E3) kiugrás hosszának megfelelő úton jobbra tolható el, a jobbfelé történt eltolás által a 9. ábrán látható állás létesül. A találmány szerint a tolókának jelzett állásánál mindegyik, a (D) tolókától függő állítóemelő meg van abban gátolva, hogy annyira eltolódjék, amennyire a mozgató közeg bevezetése céljából eltolódnia kellene, egyidejűleg a (C) elreteszelődarab is meggátolja, hogy (D) tolóka a jelző szabadra állítására szükséges elmozdulást elvégezze. A (D) tolókát csakis akkor leket a 10. ábrán látható átállított állásáig eltolni és ennek megfelelően a jelzőt csakis akkor lehet szabadra állítani, mikor az ellenőrzőáram beérkezett és az (A) állítóemelőnek a 10. ábrán látható átállított állásba való állítása befejeződött. Az állítóemelő visszaállításánál igen természetesen a (10) és (8) állás közé eső mozgás volna a holt mozgás, a (8) állás után kezdődnék meg és a (7) állás előtt fejeződnék be a mozgató közeg bevezetése és a (7) és (6) állás között fejeződnék be az állítóemelő mozgása. Az elreteszelőelemek elmozdulásának nagysága azonban mindkét esetben akkora, hogy a tolóka az ellenőrzőáram kimaradásánál is elég nagy elmozdulást végezhessen, hogy a mozgatóközegnek a váltó hajtóművéhez jutását az állítóemelő útjának határolásával elvágja. A tolóka holtmozgását a 6—10. ábrán látható foganatosítási alaknál is arra hasznosítjuk, hogy a jelző szabadra állítását, illetve a tolóka rögzítését befolyásoló üzemi berendezéseket (az adott esetben a különböző állítószánokat) kiválasszuk. Mechanikus állítóműveknél a találmány tárgyát ugyancsak alkalmazhatjuk, ha a 6—10. ábrán láthatókhoz hasonló elreteszelőtagokat alkalmazunk, de ebben az esetben a (B) szánt és a (C) elreteszelődarabot a