38931. lajstromszámú szabadalom • Újítások kefetestfúró- és tömőgépeken

pamatokkal bíró kefetesteket lehetett megmunkálni úgy, hogy sok gépre volt szükség, melyek mindegyike más és más munkamozgás végzésére volt berendezve. Az ösmert gépekkel továbbá eddig különféle alakú kefetesteket, különösen, ha szabálytalan görbe alakkal bírtak és ha a sörtepamatoknak a görbülethez képest ferdén, kellett állniok, nem lehetett egyenletes mélyen fúrni és tömni. Ha pl. körívalakban domborodó fenékkel bíró kefetesteket úgy kellett fúrni és tömni, hogy a pamatok nem a domború fölületre, hanem a kefe hossztengelyére állanak merőlegesen (5. ábra), úgy ezt a munkaasztalok egyenesvonalú eltolásával végezték, miáltal a fúrt lyukak mélysége természetszerűleg különböző volt, mivel a kefetest közepén mélyebbek voltak a lyukak, mint a kefetest végein. A tömés természetesen épp ily szabálytalan volt. Emellett a domborulat ívmagasságának csak csekélynek volt szabad lennie, mivel különben a lyukak a kefetest végein nem voltak elég mélyek a sörtepamatok befogadására. Ugyanezen hátrányok léptek föl egyenetlen domborodással bíró kefetesteknél (6. ábra). Amint a rajzból látható a kefetest más domborulattal bír az A—A metszetben, mint a B—B metszetben, mely utóbbiban a domborulat sokkal erősebb. A találmány tárgyát képező géppel a fenti hátrányokat elkerüljük. Az új géppel mindenféle alakú kefetestet lehet fúrni és tömni. A gép berendezése olyan, hogy a munkaasztalok vagy csupán egyenes irányban mozognak hossz- vagy haráritirányban, vagy egyidejű emelés közben csupán ideoda lengenek, avagy pedig az egyik irányban egyenes vonalban mozognak, míg a másik irányban lengést végeznek. Ha továbbá a kefetestek szabálytalanul görbülnek, vagy pedig a pamatoknak a görbe fölülethez képest ferdén kell állaniok, úgy a munkaasztalok tekintet nélkül arra, hogy egyenes vonalú mozgást vagy lengést végeznek, önműködően állanak be úgy, hogy a fúró csúcsa közötti és megmunkálandó pont közötti távolság, ill. a tömőszerszám és a kefetest megmunkálandó pontja kö- I zötti távolság mindig ugyanaz maradjon. Ezen célból az asztalok a kefetestnek a megmunkálandó helyen való vastagsága szerint magassági irányban is mozgattatnak. Ezen magassági mozgás azonban nem tévesztendő össze azzal, mely a munkaasztalok lengésénél ösmert módon végeztetik, mivel ez csupán arra szolgál, hogy a fúró, ill. tömőszerszám csúcsa és a megmunkálandó fölület közötti távolság azon változását küszöbölje ki, mely az asztalok lengéséből ered, míg a találmány szerinti magassági beállítás a kefetest alakjától eredő eltérések kiegyenlítésére szolgál. A magassági beállítást tehát szintén ugyanazon sablontárcsa eszközli, mely az asztalok többi mozgását ösmert módon eszközli. Ezen új mozgás egyes esetekben szükségessé válhatik akkor is, ha az asztalok mindkét irányban egyenesvonalú, vagy mindkét irányban lengő mozgást, avagy egyik irányban egyenesvonalú, a másik irányban pedig lengő mozgást végeznek. Az új gépnél a munkaasztalok tehát bizonyos esetekben négy mozgást végezhetnek egyidejűleg, és pedig egyiket hosszirányban, a másikat harántirányban és kettőt magassági irányban. A mellékelt rajzban a találmány tárgya egy példaképem foganatosítási alakjában van föltüntetve. 7. ábra a gép oldalnézete, 8. ábra annak elölnézete, 9. ábra alaprajza és 10. ábra a 7. ábra jobb oldalának nagyobb léptékű rajza. A munkaasztalok mozgatását ösmert módon az (1) tárcsa (2) és (3) vezetőhornyai eszközlik. A (2) vezetőhorony az asztaloknak hosszirányban (9. ábra I—I nyilak) és a (3) vezetőhorony az asztaloknak harántirányban (9. ábra II—II nyilak) való mozgatására szolgál. Az (1) tárcsa forgatása által a (2) vezetőhorony ösmert módon a (4) tengelyt forgatja (7., 8. és 10. ábra), melynek (5) fogaskereke a (7) szánra szerelt (6) fogasrúddal kapcsolódik és forgása által a (7) szánt és ennélfogva a vele