38924. lajstromszámú szabadalom • Üzemberendezés elektromos mótorokhoz vagy más elektromosságfogyasztó készülékekhez, indukciós mótornak áramátalakító gyanánt való alkalmazása mellett
•••- twt - 6 -sére szolgál; az (S2 S3) kapcsolók ugyanazon célra szolgálnak, mint az 1. ábrában, de az (S3) kapcsoló egyik helyzetében az áramátalakító szekundér tekercsei nem indítóellenállásokon át, hanem, közvetlenül vannak rövidre zárva. A 3. ábrában föltüntetett üzemberendezés működési módja a következő: Kezdetben az összes kapcsolók és a (Cl C2) kontaktusok a föltüntetett nullahelyre tben vannak; a (B) fék meg van eresztve. Ha az (S) kapcsolót kizárják, akkor az (N) mótor megindul és könnyen csakinem szinkrónizmusba jön, mivel a (D) gép még nem ad áramot. Ezután a (Cl) kontaktust a (W) ellenállás mentén fokozatosan eltoljuk mindaddig, míg az áramkörből kikapcsolva nincsen. Az (E) gépbe emellett áram jut és mjótor gyanánt az áramátalakítót forgásba hozza. Mihelyt ez szinkronikus járását elérte, vagy megközelítőleg szinki óníikusan jár, amit a (T) tachométer mutat, az, (S2) kapcsolót zárjuk, a (Cl) kontaktust ezután nullahelyzetbő toljuk és az (Sl) kapcsolót, esetleg nyitjuk. A (J) áramátalakító már most mint mótor majdnem szinkronikus sebességgel jár, mert a horgony tekercsei rövidre vannak zárva és mert külső munkát nem kell teljesítenie. Hogy az (Ml M2) motorokat megindíthassuk, azokat az (S3) kapcsoló segélyével az áramátalakító szekundér tekercseivel kötjük össze és ezáltal olyan áramokkal tápláltatnak, melyek kezdetben igen kicsiny periódusszámmal és feszültséggel bírnak úgy, hogy a motorok meg nem indulnak meg; a két miótorba vezetett áramok f ázisai egy negyed periódussal el vannak tolva. Az áramátalakítót ezután a mechanikus (B) fék segélyével erősen fékezzük úgy, hogy csuszamlása növekedik és az (Ml M2) motorokba vezetett áramok erőssége növekedik . Mihelyt ezen motorok megindultak, gyöngébben kell fékeznünk, minthogy az áramátalakító forgási nyomatéka szekundér tekercseinek a motorok ellenelektromótoros ereje folytán növekedő ellenállása miatt gyorsan csökken. A (B) fékkel való gyönge fékezés útján elérhetjük, hogy az áramátalakító valamely közepes sebességgel jár, mimellettaz (Ml M2) motorok is valamely közepes sebességgel járnak. Ezeket hasonlóképen, mint az 1. ábra szerinti berendezésnél, nem kell indító ellenállásokkal fölszerelni. Annak elérése végett, hogy az (Ml M2) motorok teljes sebességgel járjanak, az áramátalakítót a (B) fék segélyével megállítjuk; a (B) féket azonban ezután meg kell ereszteni, hogy az áramátalakító gerjesztett szekundér tekercsei a primér rész tekercseihez szimmetrikusan beállhassanak; ezen beállás bekövetkezik, ha az áramátalakító szabadon mozoghat. Mindkét gerjesztett szekundér tekercselés már most egyfázisú áramot szolgáltat, melynek periódusszáma a bevezetett áram periódusszámával egyenlő; az áramátalakító egyfázisú helytálló transzformátor gyanánt működik. Előnyös, ha a motorok indításánál kezdetben úgy a mechanikus (B) fékkel, mint az (E) fékeződinamióval fékezünk oly célból, hogy erős fékezést érjünk el. Mihelyt az (Ml M2) motorok megindultak, csak az (E) fékeződinamióval egyedül kell fékeznünk. Minthogy a fékezés hatását az ellenállás változtatása által szabályozhatjuk, az áramátalakítót és ennélfogva az (Ml M2) motorokat bármilyen közepes sebességgel járathatjuk. Az áramátalakító sebességének növekedésénél az (E) dinamó fékezőhatása növekedik, a sebesség csökkenésénél a fékezőhatás is csökken; ennélfogva az áramátalakító sebessége meghatározott fordulatszámra való szabályozása önműködőlég következik be. Ha a (C2) kontaktust nulla állásba toljtuk, akkor az áramátalakító szinkrónizmusra törekszik és az (Ml M2) motorok megállanak. A motorokat gyorsan az (S2) kapcsoló nyitása útján állíthatjuk meg, miáltal rövidzárlat folytán elektromos fékezés lép föl. Ha (J) áramátalakítót megállítottuk, akkor tíz, az (Ml M2) mótorok újbóli megindíthatása céljából, az (N D E) gépek segélyével az előbb megadott módon indítandó meg. Az (E) gépnek ugyanúgy, mint