38924. lajstromszámú szabadalom • Üzemberendezés elektromos mótorokhoz vagy más elektromosságfogyasztó készülékekhez, indukciós mótornak áramátalakító gyanánt való alkalmazása mellett

— 5 — nak áramot, mely gépekbe azután indításnál ugyancsak fokozatosan növekedő periicdusszámú és feszültségű áramot vezetünk. A 2. ábrából a (J) áramátalakító viselkedése az (Ml M2) miótorok indítása alatt látható. Az (1 2 3 4 5 6 7) görbék az áramátalakító által kifejtett forgási nyomatékot a fordulatszámhoz viszonyítva tüntetik föl, ha a külső ellenállást, amelyen át a horgony tekercsei zárva vannak, fokozatosan növeljük. Az (1) görbe azon esetre vonatkozik, amikor a külső ellenállást a még helytálló (Ml M2) motorok ellenállásai alkotják. Ha pl. az (Ml M2) motorok megindulnak, amikor a (J) áramátalakítót az (A1 Bl) forgató nyomatékkal fékezzük, akkor az áramátalakító számára a motorok növekedett ellenállása miatt az (1) görbe helyett sorjában a (2 3 4) stb. görbék lesznek érvényesek. Ha a fékező forgási nyomaték állandó maradna (A1 Bl, A2 B2, A3 B3) stb. a (J) áramátalakító fordulatszáma nulláig csökkenne; ekkor az áramátalakítjó számára a (7) görbe érvényes. Mint már föntebb kifejtettük, az (Ml M2) motorok indításánál nem állandó forgási nyomatékkal, hanem kezdetben erősebb és a miótorok megindulása után gyöngébb forgási nyomatékkal kell fékezni;ekkor az áramátalakító és a motorok is valamely közepes sebességen tarthatók. Vegyük föl példaképen, hogy az áramátalakítót az (A6 B6) forgási nyomatékkal fékezzük és a (6) görbének megíelelőleg az (0 A6) fordulatszámmal jár. Ha a motorok mozgásában nagyobb akadály lép föl és így azok sebessége csökken, akkor a (6) görbe helyett az (5) görbe lesz érvényben és ennélfogva az áramátalakító valamivel gyorsabban fog forogni; ha a fékezést az (E) fékeződinamoval foganatosítjuk, iákkor a fékező forgási nyomaték (A6 B6) értékről az (F H) értékre fog emelkedni és ezáltal az áramátalakítót megakadályozza, hogy nagyobb forgási sebességet vegyen föl. A szabályozás ennélfogva bizonyos mértékben önműködőlég megy végbe; ha az áramátalakító fordulatszáma csökken, akkor az (E) dinamó is gyöngébben fékez, míg erősebben fékez, ha az áramátalakító fordulatszáma növekedik. A 3. ábrában föl van tételezve, hogy az (L1 L2) áramvezető hálózat egyfázisú váltakozóáramot szolgáltat. A (J) áramátalakítónak gerjesztő része áll és horgonya kétfázisú tekercselésekkel van ellátva, amelyek két főáramú (Ml M2) kollektormótor üzeméhez szolgáltatnak áramot. Minthogy az egyfázisú (J) áramátalakító magától meg nem indul, az (L1 L2) vezetékekhez való átkapcsolás előtt nagyobb sebességre hozandó, melynek azonban a szinkrónjárás sebességével nem kell pontosan megegyeznie. Az áramátalakító indítására aránylag kicsiny motorgenerátor szolgál, mely a 3. ábra szerint egyfázisú, magától meginduló váltakozó áramú (N) motorból és ezzel közös tengelyre szerelt mellékáramkörű egyenáramú (D) dinamóból áll. Az (N) mótor ismeretes szerkezetű indukciós mótor1

lehet, mely mesterségesen gerjesztett, fázisban eltolt áram fölvétele céljából segédtekercseléssel van ellátva. A (J) áramátalakító (A) tengelyén hasonló módon, mint az 1. ábrában, a mechanikai (3) fék és az (E) fékeződinamó van elrendezve, mely ismét szeriesgép gyanánt van föltüntetve. Az, (E) gép áramkörében, úgy mint az 1. ábrában, a (W) ellenállás van beiktatva. A (Cl C2) csúsziókontaktusok, melyek az ellenállás mentén eltolhatók, az ábra szerint nullahelyzetet foglalják el, mimellett a (D) és (E) gépek áramköre meg van szakítva. Ha (Cl) kontaktust a (W) ellenállás mentén eltoljuk, ellenben a (C2) kontaktust nullahelyzetben hagyjuk, akkor a (D) gép a (W) ellenállás egy részének közbeiktatása mellett az (E) géppel van összekötve úgy, hogy (E) mótor gyanánt működhet, ha (D) dinamó gyanánt áramot szolgáltat. Ha a (C2) kontaktust toljuk el a (W) ellenállás mentén, ellenben a (Cl) kontaktust nulla állásban hagyjuk, akkor az (E) gép fékező dinamó gyanánt működik, ha az áramátalakító forog. Az (Sl) kapcsoló az (N) motornak az (L1 L2) áramvezetékekkel való összekötteté-