38902. lajstromszámú szabadalom • Önműködő zárószelep szivattyúk és kompresszorok számára

- 2 — mozgás alatt rezgéseket is végez, meljek a nyitódás pillanatában azért jönnek létre, mert a szelepnek a megerősítési helytől különböző távolságokban fekvő részecskéi különböző sebességekkel és gyorsulásokkal emelkednek föl. Ennélfogva a szelep a záródási és nyitódási mozgások egyensúlyi helyzete körül élénk lengésbe jön (3. ábra). Ezen rezgések azonban az átlépő folya dékáram egyes szálainak egyenlőtlen sebessége folytán nemcsak a bádog hosszirányában, hanem arra harántirányban is föllépnek, mint a 4. és 5. ábra mutatja úgy, hogy a bádogszelepek torzfölületek alakját is fölveszik s igen komplikált rezgések föllépésére adnak alkalmat. Ezen jelenségek annál hátrányosabbak, minél nagyobb fordulatszámmal kell a szivattyúnak járnia. Azon rezgések mellett, melyeket az áramlási nyomás a szelep nyitódásakor létesít, a szelep még egyéb erős behajlásokat és rezgéseket is szenved, melyeket a nyitódás pillanatában ható túlnyomás hoz létre. Az utóbbi által előidézett behajlítások igen jelentékenyek, mivel a túlnyomás a szelepet hevesen fölszakítja, vagyis a szelep mozgása nagy tömeghatással kezdődik. A behajlítások az 1. ábrán föltüntetett alakhoz hasonló alakkal bírnak s a szelep külső részeinek és a megerősítési helyhez közelebb fekvő részeknek tehetetlenségi nyomatékai között fönnálló különbségek csomópontokkal bíró hullámalakú rezgéseket hoznak létre, amilyenek megközelítőleg a 6. ábrán vannak föltöntetve. Az önműködő csapószelepek ezen viselkedésével ellenkezően viselkednek a kormányzott szelepek, melyeknél a kormányelemmel való érintkezés a szelepek rezgéseit megakadályozza. Mint föntebb fejtegetve volt, az önműködő csapószelepek nyitott állapotban folytonosan rezegnek, tehát fészküket olyan mozgási állapotban érik el, mely a tulajdonképeni záródási mozgásból és a rezgésekből van összetéve. Ennélfogva a záródás pillanatában a szelepek nem egész fölületükkel egyszerre, hanem a körülmények szerint először csak jobb vagy bal sarkuknak külső szélével, vagy ferdén, vagy pedig kerületüknek csak egyes behajlott helyeivel feküsznek fészkükre. Ezen első érintkezési helyeket aztán a szelepeknek ezekre koncentrálódó tömeghatása sokkal jobban igénybe veszi, mint amennyire a szilárdság és a molekuláris összefüggés megengedné ügy, hogy, mint a tapasztalás mutatja, a szelepnek különösen sarkai és szélei a repedések és letöredezések folytán gyorsan megrongálódnak. Ezen rongálódást az anyag vastagságának fokozásával, a tömeg növekedése miatt, különösen magasabb fordulatszámok esetében nem lehet megakadályozni, mivel a megnövekedett tömeghatás olyan erős ütéseket hozna létre, hogy a szivattyúk nem maradhatnának üzemképesek. Jelen találmány célja abban áll, hogy a fúvógépek, szivattyúk és kompresszorok zárószelepeinek káros rezgései a szelep vastagítása, tehát a szelep tömegének nagyobbítása nélkül megszüntethetők legyenek. Ezen célból a szelepnek a fészekre fekvő szélén kívül vagy belül fekvő részét egy vagy több domborulat segélyével merevítjük, melyet vagy melyeket gömb- vagy elipszoidszelvény, gömbalakban végződő hengeres boltozat, hullámfölület és efféle alakjában képezhetünk ki. A szelepnek a fészekre fekvő sík része célszerűen görbevonalban csatlakozik a domborulatokhoz s ennek folytán olyan merevítést kap, hogy a fölfekvési fölületen nem lépnek föl zavaró rezgések, mint a lapos bádogszelepeknél történik s ennek következtében a szelepnek sík állapotban maradó széle egész kerületén egyszerre fekszik és záródik a fészekre. A 7 — 16. ábrák ilyen oltozatos szelepeket mutatnak többféle kivitelben, melyeknél a boltozatok henger, gömb, ellipszoid és efféle fölületekből vannak összetéve. A 7. és 8. ábra szerint a (b, b) helyeken befogott (a) bádogszelep két elipszoidalakú (c, c) domborulattal van ellátva. A 9. és 10. ábra szerint az (a) szelep csak egy (c) domborulattal bír, mely azonban a (b, b) befogási helyek irányában szé-