38902. lajstromszámú szabadalom • Önműködő zárószelep szivattyúk és kompresszorok számára

lesre van kiképezve, minek következtében a nyitódás pillanatában a szelep tehermentesítetlen föl fekvési fölületének a tehermentesített szelepfölülethez való viszonya kisebb lesz, vagyis aránylag nagyobb tehermentesítés jön létre s a nyitáshoz szükséges túlnyomás lényegesen kisebb lesz, mint a 7. és 8. ábra esetében. A 15. és 16. ábra szerint a szelep körülbelül középen (d) .nyílással van ellátva, mely körül a szelep boltozatos. A (c) boltozat ez esetben a (d) nyílás körül gyűrűalakban fekszik s nem domborúan, hanem homorúan van kiképezve. Az említett boltozatok nemcsak a leírt módon akadályozzák meg a hátrányos rezgéseket. A boltozatok ugyanis a fészken átáramló folyadék egy részét befogadó kamrák gyanánt szolgálnak, melyekből a folyadék nem távozhat el olyan gyorsan az áramlás irányában, mint valamely sima fölületen úgy, hogy a folyadékáramva és a szelepre fékező hatás fejtetik ki. Mivel a boltozatok üregében levő folyadékmennyiésgek a föllépő örvénylő mozgások következtében rendkívül csekély időközökben folyton változó gyorsulást és lassudást szenvednek, a lemezek rezgése elé ezáltal nagy ellenállás gördíttetik, mely annál nagyobb, minél nagyobbak és mélyebbek a boltozatok s minél nagyobb a folyadék fajsúlya. Az itt föllépő hatás az ejtőernyők hatásával hasonlítható össze. A boltozatok, mint már jelezve volt, a szelepen úgy domború, mint homorú alakban is kiképezhetők. A behajlásoknak,, rezgéseknek és ezek következményeinek megakadályozására vagy csökkentésére szolgáló további módszer abban áll, hogy a szelep alsó vagy fölső oldalán merevítő elemeket rendezünk el, melyek a boltozatokkal kapcsolatban is alkalmazhatók. A 13. és 14. ábra szerint a szelep alsó oldalán egy (e) merevítő léc van alkalmazva. A 12. ábra szerint az (e) merevítés úgy van a szelep fölső oldalán elrendezve, hogy a szelep befogási helye fölött fekvő hátsó részével egy (f) tartóhoz támaszkodik, mely célból a merevítés az (f) támasz közelében némileg lágyan és hajlékonyan képezhető ki. A 11. ábra szerint a részben szintén hajlékony (e) merevítés megtámasztása céljából a szelep (g) hátsó széle fölfelé van hajlítva. Gázoknál és gőzöknél a csillapító hatást nem a boltozatok üregeiben tartózkodó gáztömegek tehetetlenségi nyomatéka, hanem a gázáram által a boltozat üregében előidézett örvénylés hozza létre, mely a szelep szabályos rezgésének ellene működik. A vékony, lapos bádogszelepek további hátránya abban áll, hogy az ilyen szelepek a légkompresszoroknál előforduló s 300° C-nál is magasabbra emelkedő hőmérsékek hatása alatt erősen eltorzulnak. Ez annál inkább megtörténik, mivel a szelep fölváltva az egyik oldalon hideg, a másikon pedig forró levegővel jön érintkezésbe, minek következtében a bádogszelep nyugvó állapotban hullámos, ülőlapja pedig görbe és tömítetlen lesz. Ezen hátrány az ismertetett domború bádogszelepnél szintén ki van küszöbölve. A domború szelepek anyagául tetszőleges fémeket, ötvözeteket, bármilyen gumit, valamint alkalmas szerves és szervetlen testeket is választhatunk. Ámbár a szelep domború kiképezése folytán a rezgési jelenségek és azok következményei elmaradnak, mégis fordulnak elő oly üzemviszonyok, melyeknél a szelep szükséges és többé-kevésbé hajlékony befogása következtében az ülőlapnak teljesen egyenletes fölfekvése nincs biztosítva. így pl. a tisztátalan folyadékokban nagy löketekkel mozgó szelepeknél a szabálytalan áramlási viszonyok a nyitott szelepnek többé-kevésbé rézsútos helyzetét idézik elő, ami a szelepnek ismételt egyoldalú fölfekvését és hosszabb idő múlva okvetlenül a szelep megromlását vonja maga után. Jelen találmánynál ezen hátrányt is kiküszöbölhetjük és pedig azáltal, hogy a bádogszelep és ennek fészke közé lágy anyagot iktatunk, úgy hogy a szelep, midőn fészkére fekszik, először lágy anyaggal jön