38902. lajstromszámú szabadalom • Önműködő zárószelep szivattyúk és kompresszorok számára

Megjelent 1907. évi május lió 24-én. MAGY. KIR. SZABADALMI ^jf

ifr HIYATAL SZABADALMI LEÍRÁS 38902. szám, v/e/l. OSZTÁLY. Önműködő zárószelep szivattyúk és kompresszorok számára. LÖWENTHAL PHILIPP TECHNIKUS CÖLNBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 december hó 5-ike. A szivattyúknál, kompresszoroknál, fúvógépeknél, légszivattyúknál és hasonló gépeknél (melyek az alábbiakban a «szivattyú» gyűjtőnév alatt foglaltatnak össze) gyakran alkalmaztak csapószelepeket záróelemek gyanánt. A szelepeket eleinte nehézre készítették, hogy a szelepeket saját súlyuk által biztos zárást létesítsenek. Azonban a szivattyú járása ennek folytán lassú volt, ámbár a fordulatszámot a lökethossz korlátozásával és kényszermozgású zárószerketek alkalmazásával képesek voltak némileg nagyobbítani. Az újabban megkövetelt gyors üzemnél azonban záróelemek gyanánt nem lehet nagy tömegeket alkalmazni, mivel ezek nagy fordulatszám esetében sok erőt fogyasztanak, amivel viszont az erős lökések mellett a szivattyú szabálytalan járása van összekötve. Azután az átbocsátó csatornák megfelelő szétosztása mellett bádogból készült könnyű szelepekkel tettek kísérletet, melyek csekély tömegük folytán, önműködő mozgás mellett, a lökethossz korlátozása s kényszermozgású zárószerkezetek alkalmazása nélkül is használhatóknak bizonyultak a gyors üzemeknél. A szelepek zárását mindig valamely erő, rendszerint rúgóerő végzi, mely a szelepek nyitásakor ellenállást fejt ki. A tapasztalás azt mutatta, hogy ezen rendszerint jól használható bádogszelepek, különösen gyors üzemeknél, különböző természetű jelentékeny hátrányokat mutatnak, melyekről az alábbiakban lesz szó. Gyors üzemnél a szelep nyitódása hirtelen s a szükséges túlnyomás miatt nagy erővel következik be, mely aztán a folyadék áramlása alatt az áramlási nyomásra csökken. Az 1. ábra az (a) szelep alakját a folyadék átlépése közben mutatja. A nyitódáskor az áramlás okozta nyomás és a többé-kevésbé egyoldalú áramlási irány a vékonyfalú (a) szelepet a nyitott helyzetben erősen meghajlítja s a szelep nem marad sík, vagyis nem csak a (b) megerősítési helyen hajlik el, mint a 2. ábra szerint szükséges volna. Mivel az ilyen szelepek minden vezetés és rögzítés nélkül mozognak, nagyobb méretekben szerkesztve, nagy teljesítményű szivattyúknál különösen azért alkalmasak, mert a rendszerint egyenlőtlenül föllépő csekély áramlási nyomások által rézsútos helyzetbe hozhatók s a térben jelentékeny rezgéseket képesek végezni. Azonban á szelep a behajláson kívül, a széle felé növekedő tehetetlenségi nyomaték következtében a nyitódási és záródási