38853. lajstromszámú szabadalom • Önmagától záródó mozgató szerkezet
8. és 9. ábránál' a záró szerkezet súrlódó gyűrű alakjával bír, a 10. és 11. ábrán pedig spirális alakban van kiképezve. Valamennyi ábrán (B)-vel a beállítandó és mindenkori helyzetében rögzítendő kar, (C)-vel a helytálló rész van jelölve, melyen a beállítandó kar mindenkor rögzítendő és (D)-vel a szerkezet mozgató része vagy fogantyúja van jelölve. Az 1., 2. és 3. ábrán, melyek kontroliemeltyűt ábrázolnak, a beállítandó rész a szokásos (B) kar alakjával bír, mely gyűrűalakú (Bl) aggyal bír vagy ezzel szilárdan össze van kötve, mimellett utóbbi a helytálló rész (Cl) csapjára van forgathatóan szerelve. Az (A) zárió tagok ékalakú tusr kokat alkotnak, melyeknek hengeres (a) csapjai az agy sekély (b) kivágásaiban vannak ágyazva. A zárótagok egyenlőtlen oldalakkal bírnak, amennyiben az ék befelé néző (Al) oldala hosszabb az (A2) külső oldalnál. A meggörbített záróföliiletek az ékek között elrendezett (E) rúgÖ segélyével a (C) gyűrűfölülethez szoríttatnak, mely a helytálló közeg ogy részét alkotja. A záró tagok azonban az 1. ábrán vonalkázottan föltüntetett rudacskák alakjával is bírhatnak. Maga a helytálló (C) rész szekrény vagy hüvely alakjával bír (2. ábra), mely a (Cl) csapszöggel előnyösen egy darabban készül, habár utóbbi tőle függetlenül külön helytálló rész gyanánt is kiképezhető. Mint azt a 3. ábra láttatja, a (D) fogantyúnak karomszerű (Dl) vége van, mely a (Cl) csapszögre föl van tolva és e körül forgatható. A fogantyú (Dl) vége (D2) ütközőkkel bír, melyek a (Bl) agy és a (C) szekrénygyűrű között fekhetnek. A (D2) ütközők belső fölületei arra szolgálnak, hogy a záró ékek külső (A2) fölületeire hassanak. A (D2) ütközők — mint látjuk — a (D) fogantyú végét alkotó gyűrűs karima (D4)-nél úgy van kivágva, hogy a (D2) ütközők között két (D3) menesztő keletkezik, melyeknek közbenső tere a beállítandó (B) kar fölvételére szolgál, mimellett a közbenső tér valamivel szélesebb, mint a (B) karnak e térbe kerülő része, hogy a fogantyú és a beállítandó rész között mozgástér maradjon, mely ismeretes módon arra szolgál, hogy a beállítandó (B) részt a (D) fogantyú csak akkor vigye magával, miután utóbbi a (D2) ütközőknek a záró tagokkal való közvetlen kapcsolata által utóbbiak záró kapcsolatát megszüntesse. Ha például a (B) kart fölfelé akarjuk elállítani, a (D) fogantyút az 1. (ábrán berajzolt nyílirányban jobbra mozgatjuk. E mozgás által a fölső (D2) ütköző jobboldali működő fölülete a szomszédos (A) záróék (A2) fölü letére kerül, úgy, hogy az ék nyomás alatt (a) csapja körül úgy fog elforgattatni, hogy a szomszédos (C) szekrényfallal kapcsolaton kívül jut. A (D) fogantyú további mozgatásának az a következménye, hogy az alsó (D3) menesztő a beállítandó (B) kar alsó oldalához kerül és ezt magával viszi, mimellett az őket fölvevő horonyban igénybevétel nélkül vele vitetnek. Mihelyt a (D) fogantyú mozgása megszűnik, mindkét (A) tuskó az (E) rúgó hatása alatt, mely őket ismeretes módon szétterpeszti, oly állásba kerül vissza, hogy a (C) és (B) részeket egymással szilárdan összeköti. "A 4. ábrán két pár záróék van föltüntetve. A helytálló (C) rész koncentrikus és mereven van a (Cl) résszel összekötve, az (A) ékek ellenben a mozgatandó (B) karnak a szekrényt alkotó (B3) karimájában forgathatóan vannak ágyazva. Mindegyik ékpárt külön rúgó feszíti szét, mimellett a rug! ók végei az ékek kivágásaiban nyugszanak. Egyebekben a működési mód teljesen megegyezik az előbb leírttal. Az 5. ábrán a helytálló (C) részt sín képezi, melyen (G) kengyel vagy szán ideoda csúszhatik. A (D) fogantyú (d)-nél a kengyellel csapszög segélyével össze van kötve, (D2) ütközői pedig1 a kengyel kivájt részébe nyúlnak. A zárótuskók a kengyel fölső részébe forgathatóan vannak behelyezve és az őket szétterpesztő (E) rúgó hatása alatt a (C) sínre rögzíthetően hatnak. A (D) fogantyú a (G) rész (Gl) ütközői között fekszik és a működtetés úgy
