38735. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyós levegő alkatrészeinek elkülönítésére

— a -nási pontjai igen közel fekszenek egymáshoz. A folyós oxigén olyan hőmérsékletnél forr, mely kb. 13°-al magasabban fekszik, mint a légköri levegő forráspontja. A szóban forgó folyadékok elillanási tulajdonságainak ezen különböző volta magyarázza meg, hogy ha a folyós levegőt elpárologtatjuk, a keleikező gázok összetételük tekintetében folytonos változásnak vannak alávetve. A folyós légköri levegőnek desztillálásának kezdetén először nitrogénben igen dús és oxigénben szegény gázok fejlődnek. Ha a desztillálás bizonyos ideig tartott és a folyadéknak kb. fele eltűnt, akkor az eltávozott gázok már oxigénben gazdagabbak és a folyadék 3-4°-al magasabb hő mérsékletnél forr, mint a desztillálás kezdetén. Ha végre a folyadéknak háromnegyed része eltűnt, akkor a visszamaradt részből fejlődött gázok oxigénben nagyon dúsak és nitrogénben szegények lfettek. A forráspont a folyamat kezdetétől annak végéig lassanként kb. 13°-al emelkedett. Ezen fizikai tulajdoságokon alapszik a légköri levegő alkatrészeinek gazdaságos, okszerű és folytonos műveletben való elkülönítésére szolgáló jelen eljárás. Emellett a folyós és folyósítandó levegő áramai egyirányúak vagy ellenkező irányúak lehetnek. A sematikusan föltüntetett készülékben példaképen ellenáramot választottunk. A fémből való (W) kígyócső akképen van egy sorozat egymás fölött elrendezett vízszintes (II, 12, 13) csészékbe merítve, hogy azoknak mindegyik víszszintes része szorosan egy csésze feneke fölött fekszik. A kígyócső végigfutó, szelep nélküli csőből áll, melynek átmérőte valamivel kisebb, mint a csészefalak magassága. Ha a legfelső (It) csészére valamely folyadékot, mint pl. folyós levegőt öntünk, akkor ez csészéről-csészére lefolyik akképen, hogy mindegyik csészét teljesen megtölti, mielőtt annak fölső szélén át a legközelebbi alsóbb csészébe lefolyik. Ekkor tehát a (W) kigyócső mindegyik vízszintes része teljesen a folyadékba van merítve. A csészék átfolyásai, amint ábrázolva van, legcélszej rűbben váltakozva diamétrálisan vannak elrendezve. Valamennyi (II, 12, 13) csésze függélyes oszlopban van egymás fölött előnyösen egyforma távolságokban elrendezve. A csészék az álló hengeres vagy prizmatikus (G) tartány köpenyén vannak megerősítve, mely fémből vagy fából készülhet. A (G) tartány egyik oldalán mindegyik csésze egy tért hagy szabadon, melyen a folyadék és a gáz keresztülmehet. Az (Ml, M2, M3) tolatytyúknak vagy ütközőlapoknak oly módon való siilyesztése által, hogy azoknak vízszintes alsó szélei a folyadékba merülnek, két-két csésze között folyadékelzárást létesíthetünk. A rajzban csak minden második csészénél van ilyen tolattyú elrendezve, de ilyennel a többi csésze is fölszerelhető. Mindegyik tolattyúnak vízszintes sarmirja a tartály falának azon részére van erősítve, mely a csésze tálömlésével szemben vau. Mindegyik (Ml, M2) tolattyú a többitől függetlenül mozgatható. Ha egy tolattyú a folyadékba van lesűlyesztve úgy, hogy széle a folyadék fölsz;ne alá ér, akkor a gázok már nem szállhatnak föl ellenállás nélkül az alsó csészéből a tolattyú által elzárt csészéhez, éppen úgy az ezen csészében képződött gázok sem mehetnek át ellenállás nélkül az alsó csészéhez. Ezen ellenállás arányos a tolattyú szélének a folyadékfelszin alá való bemeriilési mélységével. Ezzel szemben, miután a folyadék szabadon átmehet a súlyesztett tolattyúnak vízszintes széle alatt, ennélfogva a folyadéknak csészéről-csészére fölülről lefelé végbemenő lefolyása a tartányban semmiképen sincs megakadályozva. A csészéken képződött gázoknak a lefolyása és a leeső folyadéknak lefolyása között fönálló ezen különbség a jelen találmánynak lényeges ismertetőjelót teszi. A (W) kigyónak az alsó és fölső csészeoszlop végein levő szabad végei (J), illetve (K) szeleppel vaunak fölszerelve. A készülék működésbe hozatala az (II, 12, 13) csészéknek folyós levegővel való megtöltése után a következőképen történik,