38735. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyós levegő alkatrészeinek elkülönítésére

3 -Légköri levegőt 2—3 atmoszférára komprimálunk és abból valamely módon a benne levő port és vízgőzt elvonjuk. A komprimált levegőt tetszés szerinti kicserélő készülékekben, közel annak elfolyósítási pontjáig, azaz 170° és 194-5° között fekvő hőmérsékletig lehűtjük. Az ilyen kieserélők öszze lehetnek állítva pl. olyan csövekből, meiyek a komprimált levegőt kívülről bevezetik és az ezen csöveket tartalmazó, a kilépő hideg gázokat vezető csatornákból. Az ilyen fajta kieserélők általánosan ismeretesek, azért azok a rajzon nincsenek föltüntetve. A lehűtött levegő a kicserélőkből a kígyócsőnek egyik pl. alsó végéhez jut; a kígyónak ezen végén levő (K) szelep nyitva van, míg a fölső végén levő (J) szelep el van zárva. Kísérletek azt bizonyították, hogy 2—3 atmoszféra nyomás alatt a (W) kígyóban levő összes levegő folyóssá válik. Azonfölül az összes szénsav, mely ezen levegőben van, finom kristálypor alakjában lecsapódik a kígyóban képződött folyadékban. Míg ilyen módon a (W) kígyóeső összes belső terében a folyadék keletkezik, azalatt a kígyó belsejéből, ahol a folyadék keletkezik, tettemes melegmennyiség megy át kifelé, a hoi a kezdetben bevezetett folyadékmennyiség van. Látjuk tehát, hogy a levegő folyósítása melegforrás gyanánt működik, mely a (W) kígyót körülvevő folyós levegő egy részét elpárologtatja. Miután az oxigén és nitrogén között semmiféle kémiai rokonság sincs, azért elméletileg a légköri levegővel a készülékbe belépő gázalakú oxigén súlyának egyenlőnek kellene lennie a készülékben fejlődő oxigén súlyával és ugyanaz áll a nitrogénre vonatkozólag is. Mert magától értetődik, hogy egy bizonyos mennyiségű légköri levegő folyósításánál a (W) kígyócsőben a szabaddá váló melegmennyiségnek egyenlőnek kell lennie ugyanolyan súlyú folyadéknak a (W) kígyócsövön kívül való elpárolgásánál elhasznált melegmennyiséggel Szükséges, hogy a leírt folyamatokat folytonossá tegyük avégből, hogy a légköri levegő alkatrészeinek folytonos elkülönítését megkapjuk. E célból a kigyócső fölső végén levő (J) szelepet kissé kinyitjuk. A (W) kígyócsőben levő, 2—3 atmoszféra nyomás alatt álló folyós levegő ekkor azonnal lefolyik ; ezt az (L L) szénsavszűrőkön át, melyek ezen testnek lecsapódott kristályos porát visszatartják, a legfölső (1) csészére vezetjük. Az (L L) szénsavszűrők tetszés szerinti berendezésüek lehetnek. A folyós levegő teljesen tisztán lép ki ezen szűrőkbői és az oszlop fölső (I) csészéjébe ömlik a már ott jelen levő folyós levegőhöz. A folyadék egy része itt elpárolog, a maradék az átfolyón át a következő (II) csészébe ömlik, ahol annak egy további része desztillálódik. Innét a folyadék zuhatagszerüen egymásután egészen a legalsó (In) csészéig hull alá, ahol az áramlás megszűnik, mert addig az összes áramló levegőnek el kell párolognia. Föntebb megállapítottuk, hogy a legfölső csészében majdnem tiszta nitrogén keletkezik, a következő alsó csészék folytatólagosan kevésbé tiszta nitrogént, míg a legalsó csészék tisztább és tisztább oxigént szolgáltatnak. Az utolsó (In) csészében igen tiszta oxigén desztillálódik. Hogy az ipar céljainak eleget tegyünk, a különböző csészéktől elkülönítve kell a gázokat gyűjtenünk. E célból vannak az (Ml, M2, M3) tolattyúk vagy ütközőlapok elrendezve, melyeknek segélyéve) az egyes csészék fölötti terek egymástól elzárhatók. Ezen terek a tartány köpenyen levő nyílások útján megfúrhatok. Ha pl. az ötödik csésze tolattyúját sűlyesztjük és az öt fölső csészét összekötjük azáltal, hogy az (Ml) tolattyút emeljük, akkor az ezen öt csészében keletkező gázok elegyednek egymással. Ezen gázokat a tartáuyfal fölső részében levő egy vagy több (N) nyíláson át elvezethetjük. Az (N) nyílásokon át a gázokat a kicserélőhöz, innét pedig raktározás céljából a gazométerhez vezetjük. A tartály fölső részében kapott gázok meglehetősen tiszta nitrogénből állanak és annál több oxigént tartal-