38731. lajstromszámú szabadalom • Rugalmastalpú kerék

(j. jl) rúdpárok képezik, mely párok rúdjai egy-egy végükön a kiHső (b) keréktalpon mereven fölerősített (k, kl) csapokra vannak ágyazva, másik végükön pedig egy-egy (1, 11) hasítékkal vannak fölszerelve és evvel a belső (a) keréktalp (m) csapjára fogódzanak úgy, hogy a külső keréktalpat a belső keréktalppal összekötik. Minthogy a rudak a kapcsolást az (1, 11) hasítékok segélyével végzik, a kapcsolás némi holtmozgást engedhet meg és a külső keréktalp a belsőhöz viszonyítva, elfordulhat, eme holt mozgás nagyságát az (1, 11) hasítékok hossza szabja meg. A külső (b) keréktalp oldalfalai között bizonyos távolságban egymástól (o) ütközők lehetnek elrendezve, melyek meggátolják, hogy a két keréktalp egymáshoz túlságosan közeledjék Nyilvánvaló, hogy a hasítékkapcsolást nem kell okvetlenül a belső keréktalpnál alkalmazni, hanem hogy azt a külső keréktalpnál is el lehet rendezni. Ezek a kapcsolórudak főleg hajtókerekeknél első sorban az indításnál és fékezésnél lökéseknek vannak kitéve, minthogy az (m) csapon a rudak (1. 11) hasítékai eltolódnak, illetve ezek végei a csapba ütköznek. Hogy eme lökéseket fölfogjuk, űtközőrúgókat alkalmazhatunk, melyek az (1, 11) hasítékok végein alkalmazott rúgóstokok lehetnek. Ezeket az űtközőrúgókat azonban bármely más hasonló értékű szerkezettel helyettesíthetjük, így pld. a kapcsolórúgókat megoszthatjuk és két részük közé kapcsolhatjuk be a rugókat. Rúgók helyett más szerkezeteket, így Belleville, vagy Penau-féle tárcsákat, vagy esetleg folyadék kengereket, vagy légpárnákat is alkalmazhatunk, vagy magát azt a kapcsolócsapot szerelhetjük föl rugalmasan a megfelelő keréktalpra, mely nem kapcsolódik a rúd hasítékával. A kereket rugalmassá tevő rugók a leírt keréknél lemezrugók és az 1—3. ábrán látható szerkezetnél a kapcsolórudak alatt vannak elhelyezve, görgőikkel pedig a külső keréktalp belső fölületére támaszkodnak. Lehet azonban — mint az a 6. ábrán látható — az (f) rúgókat a (j, jl) kapcsolórudak fölött is alkalmazni. Lehet továbbá az (f) rugók szabad véget — akár a (j, jl) kapcsolórudak alatt (7. ábra), akár ezek fölött vannak is alkalmazva (8. ábra) — a külső keréktalp belső fölületén gördülő (p) kocsikra szerelni. Mint az a 9. ábrán látható, a (p) kocsiknak nem kell okvetlenül a keréktalpon gördtilniök, ezek a külső keréktalpon tetszőleges módon, pl. az adott esetbena(j, jl) kapcsolórudak (k,kl)csapjai és az (r, rl) csapok segélyével fölerősített (q) pályákon is gördülhetnek. A lemezrúgókat és a kapcsolórudakat vagy a keréktalpnak ugyanabban a kamarájában, egymással váltakozva helyezzük el, vagy pedig két külön, egymás fölött elhelyezett kamarában, mely esetben a kapcsolórudakat csakis az egyik vagy másik kamarában kell alkalmazni. Lehetne az (f) lemezrúgók helyett a kerék küllőibe vagy ennek talpai közé tekercs vagy spirálrugókat is bekapcsolni. Az 5., 10. és 11. ábrán a két keréktalp között rugalmas tag gyanánt tekercsrugók vannak bekapcsolva. így az 5. ábrán az (s) tekercsrugók a belső (a) keréktalpon kiképezett (sl) tokokban foglalnak helyet. Nyugalmi helyzetükben eme tekercsrúgó'c középső menetei némileg a (t) részekbe nyúlnak be, melyek a (tl) görgők útján a (b) külső talp belső fölületére fekszenek. A (t) részen egy (u) csap van kiképezve, mely körül a külső keréktalp (k) csapjára fogódzó (jl) kapcsolórúd van forgathatóan ágyazva. A tekercsrúgó belső menete az (s) rész egy hengeres vezetékére fekszik. A 10. ábrán a (t) rész nincs az azt megtámasztó görgőkkel fölszerelve, hanem a (v) hengerek útján támaszkodik a külső (b) keréktalpra, A 11. ábrán a (j, j) kapcsolórudak az 5. és 10. ábrától eltérően nem a (t) résszel, hanem a tekercsrúgók szerelésére szolgáló tok (x, xl) csapjaival vannak öszszekötve. A most leírt rugalmas tagok összenyomódását határoló szerkezet az (f) rúgók alatt elhelyezett erős (h) lemezrúgó lehet, mely működése közben vagy közvetlenül, vagy görgők közvetítésével fekhetik a (b) talp