38648. lajstromszámú szabadalom • Tolóablak

- 8 — alakjai az 5., 6. és 7. ábrákhoz hasonló nézetekben, a 11. ábra az alsó ablakszárnynak fölső, hosszirányban e[mozgó vezető csapja, részben elölnézetben és részben metszetben, a 12. ábra ugyanannak vízszintes középmetszete, a 13. ábra pedig függélyes középmetszete, a 14. ábra a fölső ablakszárny fölső vezetékszerkezetének nézete, a 15. és 16. ábra ugyanannak vízszintes, ill. függélyes középmetszetei, a 17. ábra a fölső ablakszárny tömítő zárását eszközlő lemezének nézete, a 18. és 19. ábrák ugyanannak vízszintes, ill. függélyes középmetszetei, a 20. és 21. ábrák a záró lemez másik kiviteli alakját láttatják a 17. és 18. ábrához hasonlóan; a 23., 24. és 25. ábrák az előbbi zár helyett alkalmazott szerkezetet láttatnak elölnézetben, vízszintes és függélyes metszetben, a 26. ábra az ablak tisztításánál szükségelt kifórgatásához való horonyt elzáró lemez nézete, a 27. és 28. ábrák ugyanannak függélyes metszetei, végül a 29., 30. és 31. ábrák a hornyolásoknak rézsútosan álló falait, illetve vízmentesítő lemezeit láttatják. A találmány tárgyát képező toló ablak ismeretes módon két szárnyból áll: a fölső és az alsó ablakszárnyból, melyek a szokásos módon csigákon futó vezetékekre erősített ellensúlyok hatása alatt állanak. Az ablaktok hornyolása, mint azt a 2. ábra láttatja, véges-végig egyenes síkfölületekkel van határolva, nem úgy, mint aa eddigi toló ablakoknál, ahol, mint azt az 1. ábrán láthatjuk, az ablakszárnyak alsó részein lévő lekerekítés következtében a víz vagy huzatlevegő betódulását lehetővé tevő hézagok maradnak meg. Amellett az ablak külső hornya annyira el van helyezve az ablaktok hornyolása tói, hogy az ablakszárnyak föl', ill. lefelé mozgatásánál a fafölületek nem érintkeznek egymással, a farészek tehát, sőt a bevonat sem rongálódhatnak. Az ablaktok hornyolása véges-végig egyenes síkfölületekkel van határolva, az ablakszárnyak úgy eltolódás közben, mint nyugalmi helyzetükben szorosan zárnak, sőt az ablakszárnyak kifórgatása is lehetővé van téve a következőkben leírt ablakvasalások elrendezése következtében. Az alsó ablakszárny vezetésére szolgáló szerkezet (5—7. ábra) áll az ablakszárnyra erősített (1) pántból, melyen a kúpalakú csúccsal bíró (2) csap van kiképezve. A pánttal szemben az ablaktokon (3) ágyazó lemez, erre erősített (5) födő lemez és e kettő között elmozgatható (4) vezető gyűrű van szerelve úgy, hogy a (2) csap az ágyazó lemez, vezető gyűrűn és födő lemezen keresztül beknyúlik az ablaktok (6) vezető hornyába. Ezen vasalás elrendezése következtében az ablakszárnyat nem kell lekerekíteni úgy, hogy az ablaktok hornyolásiai és az ablakszárnyak hornyolásai között, nevezetesen az alsó szárnysarkokban nem keletkezhetik semmiféle üres tér, úgy mint az eddigi ablakoknál (lásd 1. ábrát). A (3) ágyazó lemez a (6) vezető horony szélességében (7) kivágással bír, mely a lemez közepe felé köralakú. A kör átmérője valamivel nagyobb a (2) vezető csap legkisebb átmérőjénél, miáltal a csapnak a köralakú kivágásban mozgástere van úgy, hogy a fa dagadása esetén sem szorulhat meg; ily módon a vezetés a tömítéstől független. A (4) vezető gyűrű az (5) födő lemeznek hasítékokban járó csavaros megerősítése következtében az ablak tengelye felé elmozdulhat; maga a vezető gyűrű nincs teljesen körülzárva oly célból, hogy a vezető csap be- és kijárhasson. A (2) csap kis foggal van ellátva, mely a (4) vezető gyűrű megfelelő vájatába kapaszkodik. Ennek következtében a (2) csap elforgásánál a (4) gyűrűt magával viszi, mely ilyenfórmán elzárja a (3) ágyazó lemez (7) nyílását, s így az ablakszárny kiforgatásánál a csap ki nem ugorhat.