38643. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélő berendezés

vásnak megállapítása nagy időveszteség és ezen célra szolgáló speciális eszközök alkalmazása nélkül lehetetlen volt. Minden központi hivatalnoknak ugyanis oly telefonkészülékkel kellett rendelkeznie, melyet telefonikus kapcsolatba hozhatott a hívó előfizetővel, ami természetesen nemcsak időveszteséggel járt, hanem a berendezés arra az időre megszűnt önműködő lenni. A jelen találmány szerint azonban a központban telefonkészülékek nem kellenek, hanem téves vagy kétes kapcsolás esetén a központi hivatalnok a hívott állomás számának jelzését egyszer vagy többször megismételtetheti azon energia segélyével, mely a hívó előfizető részéről a központ készülékében fölhalmoztatott. Az energiának ezen fölhalmozása tisztán kézzel eszközölt nyomással vagy bizonyos irányú mozgás által eszközöltetik. Mindenekelőtt a jelen találmány szerint szerkesztett állomáskészüléket fogjuk ismertetni, mely az I—XV. ábrákban van föltüntetve. Az energiának említett fölhalmozását az (1) órarúgónak (III. ábra) fölhúzása által eszközöljük, mely rúgó a megfeszített állapotban a mágnesfegyveraetként foganatosított (2) kilincs által tartatik meg. Az egyik végével egy fix ponthoz erősített (1) rúgó, másik végével a (3) tengelyhez megerősítve, melynek a készülék szekrényéből kinyúló vége a (4) forgatytyút hordja és melyre az (5) fogasszegment van ráékelve; ez utóbbi a (7) fogaskerékkel kapcsolódik, mely az alább leírandó (8) kontaktuskefével van összekötve. A (4) forgattyúnak bizonyos szöggel való elforgatása által a nevezett rúgó fölhúzatik. A rúgó a lejárás közben a (8) kontaktuskefét a (10) kommutátorkontaktusoknak (IV. ábra) négy (9) csoportján mozgatja végig, melyek a (11) szigetelő korongnak fölületén körben vannak elrendezve. Ezen (10) kontaktusoktól a (12) drótok vezetnek egy másik (13) kontaktussorozathoz (1. ábra), melynek kontaktusait megkülönböztetés céljából kapcsoló kontaktusoknak fogjuk nevezni, melyek csoportonként külön-külön (14) szigetelő lemezeken (VII. ábra) vannak elrendezve és ezekből kiállva, görbületi fölület mentén fekszenek; a kapcsoló kontaktusoknak minden egyes csoportja a kommutátor-kontaktusoknak egy-egy csoportjával korrespondeál, ill. áll összeköttetésben. Minden egyes (14) lemez fölött és közel ehhez egy-egy, egytől tízig terjedő számokkal ellátott (15) számkerék (V. ábra) van elrendezve. Továbbá mindegyik (14) lemezhez és számkerékhez egy-egy háromkarú (16) emeltyű tartozik, mely a (17) tengelyen forgathatóan van elrendezve. Ezen emeltyűk három karjának egyike a (18) fogasívvel, másik karja pedig (19) kontaktusívvel van ellátva; a (18) fogasívek a (15) számkerekekkel szilárd összeköttetésben álló (20) fogaskerekekkel kapcsolódnak, míg a (19) kontaktusívek több vagy kevesebb (13) kapcsoló kontaktussal érintkeznek, aszerint, amint a (16) emeltyűk nagyobb vagy kisebb szöggel forgattatnak el a (17) tengely körül. Mindegyik (16) emeltyűnek harmadik (21) karja a készülék szekrényéből kinyúlik és a (16) emeltyűnek kívülről való mozgatását megkönnyítő fogantyúvá van kiképezve (2. ábra). A (16) emeltyűnek bizonyos szöggel való elforgatása tehát bizonyos számú kontaktusnak ZSiYSbSSiij okozza, mely számnak megfelelő számjegy a (15) számkerék megfelelő elforgatása folytán a készülékszekrénynek (22) nyílásán át kívülről látható. Tízezer előfizetőre tervezett berendezésnél négy csoport kommutátorkontaktust, négy csoport átkapcsoló kontaktust, négy működtető emeltyűt és négy számkereket rendezünk el, ahol is az egyik szerkezetcsoport az egyesek, a második a tízesek, a harmadik a százasok és a negyedik az ezresek számára szolgál. Tegyük föl, hogy a hívó előfizető az 5432. számú előfizetővel akar beszélni, akkor a hívó előfizető a négy (16) emeltyűt egymásután akként fogja elforgatni, hogy az ezreseket jelző (22) nyílásnál (II. ábra) az (5) számjegy, a százasokat jelző nyílás-