38643. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélő berendezés
nál a (4) számjegy, a tízeseket jelző nyí- i lásnál a (3) számjegy és az egyeseket jelző nyílásnál a (2) számjegy mutatkozzék. A (16) emeltyűknek ezen beállítása folytán a (19) kontaktusívek mindegyike az áramkört annyi (13) kapcsoló kontaktuson át zárja, mint ahány egysége van az illető kontaktusívhez tartozó (15) számjeggyel jelzett számkeréknek és ezen bekapcsolt (13) kontaktusok, mint föntebb említettük, a megfelelő kommutátorkontaktusokkal vannak összekötve. A hívó előfizető az említett szám beállítása után a (4) forgattyút szélső helyzétébe jobb felé [II. ábra (c) helyzet] forgatja, minek következtében az (1) órarúgó teljesen megfeszíttetik és abban energia halmoztatik föl; ezzel egyidejűleg az egyik (B) vonalvezeték (XXXIa. ábra) alkalmas kontaktusokon át később leirandó módon a I földdel köttetik össze, minek következté- ' ben a központban jelzés adatik. Ezen jelzés eszközlésére előnyösen a kapcsoló táblán elrendezett (23) izzó lámpát alkalmazzuk, melyet megkülönböztetés céljából hívó lámpának fogunk nevezni. A központi hivatalnok a hívó lámpa által figyelmeztetve, a (24) állomásjelzőt (XVI., XVII. és XVIII. ábrák) később leirandó módon a hívó előfizető vonalával köti össze és a (B) vonalvezetékbe áramot küld. Ezen áram a hívó állomás készülékében az elektromágneses (2) kilincset (I. és IV. ábrák) működteti, mely az általa rögzített (8) kontaktuskefét szabadon bocsátja úgy, hogy ez utóbbi a (10) kommutátor kontaktusokon csúszik végig és eközben a (24) állomásjelzőbe bizonyos számú áramimpulzust juttat. Ezen áramimpulzusok száma és csoportosítása, mely a (13) kapcsoló kontaktusoknak már leírt zárásától függ, meghatározza azon helyzetet, melybe a (24) állomásjelzőnek minden egyes (25) számhengere (XVI—XIX. ábrák) mozgattatik úgy, hogy ezen számhengerek a központban később leirandó módon ugyanazon számot jelzik, melyet a hívó előfizető az állomáson a (15) számkerekek segélyével beállított. A központi hivatalnok az állomás jelzőről a hívott állomás számát leolvasva, a szükséges összeköttetéseket létesíti, amint azt az alábbiakban ismertetni fogjuk. Ha aí hivatalnok némi kétségben lenne a fölvett hívást ill. vagy ha az állomásjelző egy már elkövetett tévedés lehetőségét jelzi, akkor a hivatalnok a hívó állomásnak vonaaba újabb impulzust küld. Ennek folytán a (2) záró kilincs (mely közvetlenül az első impulzus után záró helyzetébe tért vissza) ismét kikapcsoltatik úgy, hogy az (1) rúgó a (8) kontaktuskefét a (10) kommutátorkontaktusokon újból körülmozgatja és a központban lévő (24) állomásjelzővel az előbb említett impulzusokat újból közli. A jelzésnek ily módon való megismételtetése mindaddig eszközölhető, amíg az (1) rúgó teljesen lenem járt. Világos tehát, hogy tulaj donképen nem is az előfizető közvetíti a hívást a központtal, hanem hogy a központi hivatalnok létesíti a hívást a maga számára., azáltal, hogy a hívó előfizetőnek készülékébe impulzust küld a (2) záró kilincs szabaddá tétele végett; az előfizető tehát nem tesz egyebet, csak saját készülékének részeit oly állásba hozza, hogy a hívott előfizetőnek száma a központban jeleztessék és egyetlen mozgással impulzust küld a központba és energiát halmoz föl, melynek segélyével a központi hivatalnok maga létesítheti a hívást a szükséghez képest egyszer, kétszer vagy többször. Az említett (3) tengely arra is szolgál, hogy a (26) rudat (V. ábra) működtesse, még pedig közvetve vagy közvetlenül oly célból, hogy az állomáson egy sajátságos jelző készülék jelezze mindazon körülményeket, melyek eddig szóbeli értesítés útján adatnak a fölhívó előfizető tudomására. Ezen jelző készülék, melyet a következőkben «annunciator»-nak fogunk nevezni, a körív szerint meghajlított (27) lemezzel (X—XV. ábrák) van ellátva, mely több fölírást (milyenek pl. «központ», «hívás fölvévén «mással beszél», «megvan») tartalmaz., melyeknek egyike vagy másika a (27) lemez állása szerint a szekrénynek (28)
