38611. lajstromszámú szabadalom • Fékberendezés különösen vasúti kocsik számára

kopása esetében egyenlőtlen nyomáselosztás létre ne jöhessen. A (g) éklemez alsó felén az ékszerű (h) ferde lapokkal (2. ábra) van ellátva, még lejebb pedig párhuzamos (i) oldalai vannak-, melyek legalul a ferde (il) lerézseléssel (4. és 2. ábra) végződnek; (j) kéziemelő, melynek alakja olyan, mint (nem önzáró) olvasó kéziemelők az (f) ágvilla helyén vagy bármely más a (c)kocsikeretrőllelógóalkalmas csapágytartón van csapágyazva. A (g) éklemezen két (1) orr van alkalmazva, mely oly messzire áll ki, mint amilyen széles a közéjük beilleszkedő (j) kéziemelő (1. és 2. ábra). A kocsi két oldalán az (n) tartóbakokba az (m) kereszttengely van csapágyazva (5. ábra). A 4. ábrabeli elrendezésnél az egyik (n) csapágytartó egy darabot képez az (f) ágvillával, míg a túlsó oldali csapágytartó külön van a kocsikerethez erősítve. A kereszttengelyre van a kocsi túlsó oldalán a másik kéziemelő erősítve. Ugyancsak az (m) kereszttengelyre van ékelve a (p) forgattyú, mely a (g) éklemeznek két (r) orra (4. ábra) közé nyúlik, a melyek föladata azonos a már említett (1) orrok föladatával. Az (f) ágvilla az éklemeznek ferde oldalai alá nyúlik és két ágának vége alul össze van kötve. Ezen összeköttetés a görbített (s) lappal együtt (2., 3. és 4. ábrák) alsó vezetékét képezi a (g) éklemeznek. Az (s) vezeték még egy rugalmas (u) nyelvvel van ellátva, mely normális helyzetében az éklemez felé hajlik (4. ábra). Az éklemez alsó vége az így képzelt (t) vezetékben (3. ábra) csúszhatik, míg az ék• lemez legalján alkalmazott lerézselés a féknek «oldott» helyzetében éppen az (u) nyelvre támaszkodik. Az éklemez leszorítása esetén az (u) rugalmas nyelv által kifejtett súrlódás rögzíti a féket állásában. Ezen szerkezet helyett az 1. ábra szerint alakított éklemez is használható, melynek ferde ékrészei szakaszosan hatnak, amennyiben a ferdeségen (h) nyugvópontok vannak alkalmazva. Az (a) téktuskókra működő (e) rudakon kívül további (v) rudak is kapcsolhatók a féktuskókhoz, melyek az (m) tengelyre lazán szerelt háromkarú (w) emelőhöz vannak kapcsolva (5. ábra). A háromkarú emelő hosszabb karját, azután az (x) tolórúd útján egy bármely ismert légnyomású, gőznyomású vagy vakuumfék működtetheti, mely a mellékelt rajzokon ábrázolva nincsen. Könnyen belátható, hogy ezen kombinációk csakis ilyen ékek, emelőorrok által működtetett és szabad (e) rudakra ható szerkezetnél lehetségesek, mert e nélkül a kombináció részei független működésre képesek nem lennének. A (v) rudak végein (5. ábra) hosszúkás szemek vannak alkalmazva, melyek a fékező hengerhez kötött háromkarú emelő mozdulatlansága dacára is megengedik azt, hogy a féktuskókat a kéziemelővel megszorítsuk vagy a keréktől eltávolítsuk. Az egésznek működése a következő: A (j) és (o) emelők a fék oldott helyzetében vagy beakasztatnak a szokásos módon egy alkalmas akasztóban (mint ezt az 1. ábrabeli rajz föltételezi), vagy pedig a (g) éklemez alsó rézselt vége támaszkodik az (u) rugós nyelvnek. Az előbbi esetben a fék működtetése bármely kocsioldalon úgy történik, hogy a kéziemelőt előbb fölemeljük, miáltal a túlsó emelő is kiszabadúl az akasztóból és most már egyszerűen leszorítható. A másik esetben bármely oldalon lévő emelő rendes módon egyszerűen leszorítandó, miáltal az (e) vízszintes rudakkal érintkezésbe lépő éklemez (k) ferde oldalai bármely kivánt erővel szorítják a keréktalpakhoz az (a) féktuskókat. Ezen másik esetben a (g) éklemez alsó (i) része erővel győzi le az (u) rugalmas nyelv ellenállását, mely aztán bármely kivánt állásban meg is tartja. Nem éppen feltétlenül szükséges a fék megszorított helyzetének fentartására az (u) rugós nyelvet vagy az 1. ábrabeli (h) nyugvó pontokat alkalmazni, minthogy a fékemelők súlya a kocsik rázódása mellett a féket megtartja «meg8zorított» helyzetében. A (g) éklemez leszorításával egyidejűleg mozgatják az (r) orrok a (p) forgattyút és vele az (m) kereszttengely útján az (o) fékemelőt is. A fék oldása a két (j) és (o) kéziemelők bármelyi-