38611. lajstromszámú szabadalom • Fékberendezés különösen vasúti kocsik számára

kének fölemelése által történik. Ha azonban esetleg megkívántatik, hogy a fék a mozdony- vagy a kocsivezető állásáról is legyen működtethető légnyomású, gőznyomású vagy vakuumfék útján, akkor a fékhengerrel kapcsolt (x) tolórúd emelkedése forgatja el az (m) tengelyen csapágyazott háromkarú (w) emelőt, mely a (v) rudakat ellenkező értelemben mozgatja és ezzel a féktuskókat a keréktalpakhoz szorítja. A fék oldása céljából ellenkező értelemben működtetjük az (x) tolórúdat. Az előbbiekben már ki van fejtve, hogy a két fékező mozgás egymástól függetlenül eszközölhető. A rajzokon az (e) rudak a (d) hosszabályozó szerkezettel vannak ellátva, mely az (y) csavaranyákkal biztosítható. Az (e) rudak egymás felé néző végei az (f) ágvilla megfelelő füleiben alkalmazott (z) lyukakban csúszhatnak (4. ábra). A fékberendezés csupán két kerékre működőén van itt bemutatva, de világos, hogy akkor, ha a kocsi másik oldalán egy hasonló szerkezetet helyezünk el, mind a négy kerék válik fékezhetővé, épp úgy, mint ahogy alkalmas kapcsoló rudak segélyével egy hat vagy nyolc kerekű kocsinak egyéb kerekei is fékezhetők. Az ékszerkezet épp oly jól használható akkor is, ha bármely okból egy kerék fékezése lenne kívánatos csupán. Ez esetben az ellennyomást nem mint rendesen az ellenfék rúdja, hanem az ágvilla vagy egyéb alkalmas ellentartó fogja föl. Az (u) nyelv célszerűen oly rugalmas ellenerőt fejtsen ki, hogy a fék beiktatásakor körülbelül 35 kilogrammnyi erőt kelljen kifejteni az (o) vagy (j) kéziemelők végén. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fékberendezés különösen vasúti kocsik számára, jellemezve azáltal, hogy a féktuskók és ezek működtetésére szolgáló emelők közé ék vagy hasonló hatású szerkezet van iktatva, mimellett az ék vagy hasonló mozgatására szolgáló kéziemelők úgy vannak elrendezve, hogy a fékezés a kocsi mindkét oldaláról, még pedig a kocsi oldala felé néző kocsirendezőnek mindig ugyanazon (nevezetesen jobb) kezével legyen eszközölhető. 2. Az 1. alatt igényelt fékberendezés foganatosítási alakja,jellemezve egykereszttengely által, mely egyik végén az egyik kéziemelőt viseli, míg másik végére forgattyú van erősítve, mely a másik kéziemelővel oly módon van összekötve, hogy mindkét emelő egyidőben és az ékszerkezettel egyértelműen mozog, miáltal bármelyik emelő használható az ékszerkezetnek beszorítására vagy meglazítására. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt fékszerkezet, jellemezve egy (g) éklemez által, mely egyik oldalán a kéziemelővel működtetett (1) orrokkal, másik oldalán pedig a forgattyú által működtetett további (v) orrokkal van ellátva, mely éklemez az ágvilla hornyaiban bizonyos játékkal van vezetve és az orrok és az emelő, illetőleg forgattyú között is elegendő játék van hagyva, hogy egyenlőtlen nyomáselosztása bármely oldalon lévő keréktalp, féktuskók vagy egyéb helyek egyenlőtlen kopása folytán ne keletkezhessen. 4. Az 1. és 2. alatt igényelt fékszerkezet, jellemezve oly (u) rugalmas akasztó által, mely az éklemezt a fék «oldott» állásának megfelelő hetyzetben áll, az éklemeznek erővel való leszorítása után bármely egyéb kivánt helyzetben rögzíti. 5. Az 1. és 2. alatt igényelt fékszerkezet, kapcsolatban egy fékhenger által működtetett emelőrendszerrel, mely emelőrendszer az (in) kereszttengelyre van csapágyazva és melyek oly módon van a féktuskókkal kapcsolva, hogy a fékezés akár a (j) és (o) kéziemelők egyikével, akár a fékhenger (x) tolórúdjával egymástól függetlenül történhetik. (4 rajzlap melléklettel.) PAlLAt RtMvftM»TAMA«JlO NYOWT.-J* U í>«f bSTK