38600. lajstromszámú szabadalom • Váltózár mindkét csúcssínnek a váltó mindkét állásába való rögzítésére

— 2 — való zárására az 1., illetőleg 2. kulcsokkal mozgatott (dl), illetőleg (d2) reteszek szolgálnak, melyek az (a) tengely megfelelő kivágásába tolhatók. A tengelynek a rajzon föltüntetett állásában az (e2) kivágás éppen a (d2) retesz elé kerül, míg a (d) retesz előtt a tengely teste foglal helyet. Ehhez képest a (2) kulcs jobbról balra átfordítható, miáltal a (d2) retesz, mint a rajzon föl van tüntetve, az (e2) kivágásba betolatik és a tengelyt, illetőleg azzal a zárófejet ezen helyzetében rögzíti. Ugyanekkor az (1) kulcsot átfordítani nem lehet, mert a kulccsal mozgatott (ld) retesz a tengely testébe ütközik. A zárószerkezet, hogy kívülről szöggel, stb.-vel kinyitható ne legyen, Wertheimszerűen van képezve. Az (a) tengelynek, illetőleg a (c) forgatytyúnak mozgása a tengelybe erősített (r) csapokkal és az alaplemezbe erősített (sl, s2) ütközőkkel van határolva. Az egész záró-szerkezet az (f) szekrénynyel van befödve, melynek mellső oldalán a kulcsok részére megfelelő profilok vannak kivágva. Ezen profilok úgy vannak elhelyezve, hogy mindig csak azon kulcsot lehessen a zárból kihúzni, mely a tengelyt a retesz útján zárva tartja; jelen esetben tehát a (2) kulcsot, mint a rajzon föl is van tüntetve. A födőszekrény egyúttal el van látva egy biztosító szerkezettel is, azon célból, hogy ha a szekrény fölerősítő csavarjai el is távolítatnak, kulcs használata nélkül a födőt leemelni ne lehessen. A födő ugyanis belülről két helyen (hl és h2) horgokkal még az (a) tengely ennek megfelelőleg (gl, g2) kampókkal van ellátva. A forgattyúkar vízszintes állásaiban, mint a rajzon jelezve van, a kampók fogják a horgokat és így a födőt eltávolítani nem lehet, csakis, ha a (d2) retesznek a (2) kulccsal való visszahúzása, tehát normális kezelés útján az (a) tengely ismét fölszabadul és a forgattyúkar függélyes állásba hozatik, akkor lehet a födőt is levenni. Az (f) födőszekrény mellső oldalán a profilok megvédésére (kl és k2) kis védőszekrények vannak fölerősítve és pedig oly módon, hogy a két kis védőszekrény közül az, amelyik a fogvatartott (k) kulcsot födi, a fölemelés ellen a (c) forgattyú s az (x) nyelv útján biztosítva van. Ami már most a zárnak a váltón való elrendezését illeti, ez a következőkép van keresztül véve: A váltó tudvalevőleg áll a fix tősínből és a váltókörte útján mozgatható csúcssínből; aszerint,.hogy az úgynevezett egyenes vagy görbe csúcssín fekszik a tősínhez, a váltó egyenesben vagy kitérőben áll. Ezenkívül a váltó az egyes alkatrészek egymáshoz való helyzetének jobb rögzítése céljából rendszerint egész hosszában egy-egy alaplemezzel is el van látva. A III. ábrán (ml, m2) a két tősin, (nl, n2) a két csúcssín és végül (1, 1, 1, 2) a két alaplemez. A zárószerkezet a váltó alaplemezére nyer fölerősítést és pedig, mint a Il-ik ábrán látszik, a szerkezet belsejében elrendezett csavarok útján. Ezen csavarok fölérnek egészen az (f) födőszekrényig s így a vonatok okozta rázkódtatások folytán meg nem lazulhatnak. Az alaplemez a (b) zárófej részére, mint ugyancsak a Il-ik ábrán föl van tüntetve, megfelelő kivágással van ellátva. A váltózár (a) tengelye átmegy egészen a másik csúcssínig és pedig oly módon, hogy közepén szerelési, illetőleg szabályozási okokból ketté van választva, az egyik tengelyvég jobbmenetű, a másik balmenetű csavarral van ellátva s a két tengelyvéget ugyancsak jobb-, illetőleg bal menettel bíró anya fogja össze. A Ill-ik ábrán az (11) alaplemezre fölerősített zárszerkezet ugyanoly helyzetben van föltüntetve, mint az I. és Il-ik ábrán, azaz a (c) forgattyú bal vízszintes állásban, a (b) zárófej ennek megfelelőlen függélyes állásban van s a (d2) retesz az (a) tengely (e2) kivágásába van betolva. Ugyanekkor a (b) zárófejjel teljesen egyformán fölékelt (bl) zárófej is függélyes állást foglal el. A Ill-ik ábra tehát világosan mutatja, hogy a váltózár mindkét csúcssínt rögzíti; míg ugyanis egyrészről a (b) zárófej az