38591. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes jelzőállítókészülék

— 2 — zeték a (12) bütykös korongba van beakasztva, míg a (9) korongról jövő (33) vezeték a (20) csigavonalas horonyba, az ugyanezen korongról jövő (34) vezeték pedig a (21) csigavonalas horonyba van fektetve. Az egykarú jelző működése. Ha a (30) jelzőállítóemeltyűtalsó tilos állásából fö!ső szabad állásába fektetjük át, a (11, 12, 13) csigaszerkezet az óramutatóval ellenkező irányban elfordul és ennek megfelelően, mint a 2. ábra mutatja, a jelző szabadra megy. Ezen célból szükséges, hogy a (6) súly egy bizonyos úttal lefelé, a (9) korong pedig fölfelé mozogjon. Mint a 2. ábra mutatja, a (32) vezetéket a (12) korong lefelé húzza, míg a (9) korong fölfelé való mozgását a róla lefutó (33, 34) vezetékhurok meghosszabbodása teszi lehetővé. Ugyanis a csigaszerkezet elfordulása alatt a (9) korongról lefutó (33) vezeték a (20) csigavonalról lecsévélődik, míg a (34) vezeték a (21) csigavonalas horonyra fölcsavarodik. Minthogy pedig a lecsévélődés nagyobb átmérőről történik, mint a fölcsavarodás, ennek folytán a (33, 34) vezetékhurok meghosszabbodnak. Visszaállításnál a (9) korongról lefutóhurok az előbbiek értelmében megrövidülvén, a (9) korong lefelé mozog, a (32) vezeték a (12) korongról lecsavarodik és a jelzőkai' a húzásnak engedve lefelé vagyis tilos állásba mozog. Huzalszakadás esetén egyrészt az épen maradt vezeték feszültsége, másrészt a (6) súly húzóereje az elszakadt vezetéket anynyira elhúzza, hogy a vezeték a csigavonalalakú horonyról lecsévélődik és a (6) súly az (5, 7) emeltyű (5) karját lefelé húzza, vagyis ez esetben a jelzőkar túlsúlya a jelzőt automatikusan tilosra állítja, ill. ebben a helyzetben megtartja (2a. ábra). A (9) korongról lefutó (33, 34) vezeték meghúzása és a csigavonalas horonyba való újbóli befektetése által a jelzőt ismét rendbe hozhatjuk, anélkül, hogy a súly beakasztása céljából az árbocra kellene fölmászni. A biztos szabad állást azáltal érjük el, hogy a szabadra húzó vezeték a jelzőkai' ütközése után még tovább húzatik, minélfogva a huzal megfeszül és a jelzőkart az ütközőhöz szorítja. Mivel ezen megfeszítésre nagyobb távolságnál mindig több mozgás szükséges, úgy hogy a tulajdonképeni jelzőállításra kevesebb út jut, ennélfogva a csigaszerkezet csekélyebb elmozdulást végez. Ennek elkerülésére eddig redukáló emeltyűt iktattak a vezetékbe és a vezetéket u nagy távolságnak megfelelően kapcsolták be. Jelen esetben a szabályozás úgy történik, hogy a (6) súlyról jövő (32) vezetéket a nagyobb távolságnak megfelelően a (12) bütykös korongon a (4, 4, 4) furatok segélyével nagyobb sugárra akasztjuk be, miáltal a jelző kivánt állítását a csigaszerkezet kisebb fokú elmozdulásánál is elérjük. A kétkarú jelző szerkezete. Kétkarú jelzőknél a készüléket az alsó jelzőkar állítására szolgáló szerkezettel kell kiegészíteni. Ezen célból az alsó (22) jelzőkar (23) csapján a (24) emeltyűt rendezzük el, melynek fölső vége villaalakúan van kiképezve és a villa egyik ágában egy pipaalakú (25) kivágás van alkalmazva. A villamindkét ágán egy-egy (26, 27) ütköző van elrendezve, míg a (9) korongba a (28) csap van beeresztve, mely csap a (26) ill. (27) ütközőkkel működik együtt. Az (1) tengely végén a (29) ütköző van megerősítve. A fölső jelzőkar egy nyúlványára a (31) csap van erősítve, mely a (25) kivágásban mozog. A kétkarú jelző működése. A kétkarú jelző a kettős (18, 19) vezeték segélyével működik és pedig oly módon, hogy ha az alsó csigaszerkezet a szabványos (tilos) állásából (4. ábra) az óramutató irányában forog el, akkor a fölső jelzőkar állíttatik, míg az alsó csigaszerkezet ellenkező irányú elfordulása alkalmával mindkét kar állíttatik. A különféle jelzőképeknél a szerkezeti elemek viszonylagos állásait az 5. ill. 6. ábrák mutatják. Nyugalmi állásban (4. ábra) a (9) korongon levő (28) csap legalsó állását foglalja el. Ha az alsó csigaszerkezet