38591. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes jelzőállítókészülék

— 8 — az óramutató irányában fordul el, akkor ez a csap balra fordul az 5. ábrán látható helyzetbe, míg ellenkező esetben jobbra, a 6. ábrán föltüntetett helyzetbe jut. Ha a (28) csap balra mozdul el, akkor a (24) emeltyű a (26) ütközőnél fogva szintén balra mozdítja el, miáltal a (31) csap a pipaalakú horony fölső részébe jut és az alsó kar nem mozdul ki eredeti helyzetéből, úgy hogy csupán a fölső kar mutat szabad állást, míg az alsó kar nyugalmi helyzetben marad (5. ábra). Nehogy a szél vagy más külerőszak az alsó kart ebben az esetben kibillenthesse, a (26) ütköző fölött a (29) ütköző foglal helyet és az alsó kar kibillentését megakadályozza. Ha a (28) csap jobbra fordul el, akkor a (27) ütközőnél fogva a (24) emeltyűt szintén jobbra nyomja és így a fölső karra erősített (31) csap a pipaalakú horony alsó részébe jut, minek folytán a fölső kar az alsó kart is magával viszi, úgy hogy ennek megfelelően mindkét kar fölfelé mutat (ti. ábra). Háromkarú jelzőknél az ismertetett elemek akképen kombináltatnak, hogy a kétkarú jelző változatlanul megmarad és alatta a harmadik kart rendezzük el, melynek külön állítóvezetéke van. Ezen alsó kar állítószerkezete ugyanaz mint az egykarú jelzőé. Tárcsás jezőkészülékek szerkezete megegyezik az egykarú jelző szerkezetével, csak a kar helyett tárcsát alkalmazunk. Ilyen tárcsás jelzőnél előnyös az, hogy a kétkarú jelzővel egy közös vezetékbe kapcsolható. Ezen esetben ugyanis, mint a kétkarú jelzőnél ismertettük, a vezeték szabványos állásból mindkét irányban elmozdul és így a kétkarú jelzővel kapcsolt tárcsás jelzőnek úgy kell szerkesztve lennie, hogy a vezeték szabványos állásában tilosán álljon, míg a vezeték bármilyen irányú teljes elmozdulására szabad állásba jusson. Ez a cél, mint az 1. ábra megtekintésénél kitűnik, ezen szerkezetnél el van érve. A csigaszerkezetnek a bevezetésben megemlített holtmozgása azáltal van biztosítva, hogy a szabadra húzó (32) vezeték a (12) bütyköd korongba szabványos állásnál sugárirányban van beakasztva és így a jelzőkar az állítás kezdetén kisebb sebességgel mozdul el, mint az állítás további folyamán, minek folytán a (32) vezetéknek kissé laza állapota mellett a jelzőkar egy bizonyos ideig egyáltalában el nem mozdul. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Jelzőállító készülék, jellemezve a jelzőkaron excentrikusan elrendezett kétkarú emeltyű és az ezzel együtt működő csigaszerkezet által, mi mellett a jelzőkar kiegyensúlyozására szolgáló súly egyúttal a távvezetéket is terheli, amenynyiben a távvezeték az alsó csigaszerkezetről a fönt említett emeltyű végén alkalmazott korongon van átvezetve. 2. Az 1. igényben védett készülék egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az utánaengedő szál az alsó csigaszerkezeten alkalmazott változó átmérőjű hornyok folytán megfelelő utakat tesz meg, oly célból, hogy a jelzőkarok külbehatás ellen biztosítva legyenek. 3. Az 1. és 2. igényben védett készülék egy foganatosítási alakja kétkarú jelzők állítására, jellemezve egy kapcsolóemeltyű által, melyet egy a súlyemeltyű másik végén alkalmazott korong csapja oly módon mozdíthat el két irányban, hogy ezen irányoknak megfelelően az alsó jelzőkar a fölső jelzőkarral kapcsolatba jut, vagy kapcsolatba nem jut. 4. Az 1—3. igényekben védett készülék egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a súly az emeltyűkarba zárt fülek révén el nem távolítható módon van beakasztva. 5. Az 1—4. igényekben védett készülék egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a húzóvezeték beakasztása a csigaszerkezetbe szabályozható akképen, hogy azt a nagyobb távolságnak megfelelően a forgási ponttól nagyobb távolságban levő megerősítési pontokon és így nagyobb sugáron akasztjuk be. 6. Az 1—5. igényekben védett készülék egy