38585. lajstromszámú szabadalom • Berendezés utcai gázlámpák egy központból való meggyújtására és eloltására

_ 4 — és fegyverzettel ellátott (33) elektromágnesből és a következő áramkörbe kapcsolandó kontaktusberendezésből van összetéve. A kontaktusberendezés itt a helytálló, de beállítható (34) kontaktusból és egy (35) emeltyűből áll, melyet a (36) rúgó rendszerint a (37) kilincskerék fogaival tart kapcsolatban. A (37) kerékbe még a (33) elektromágnes (39) fegyverzetének (38) emeltyűje kapaszkodik, mely a (37) kereket akkor forgatja el egy foggal, midőn a fegyverzetet a (40) rúgó az elektromágnestől elhúzza. A (37) keréknek egy foggal való továbbforgatása alkalmával a (35) emeltyű a kerék következő foga mögé csappan és ekkor egy pillanatig (11) rugójával a helytálló (34) kontaktussal érintkezik, tehát a (34 és 35) részek között egy pillanatra kontaktust létesít, minek következtében a következő áramkör, melybe a (34 és 35) kontaktus kapcsolva van, egy pillanatra záródik, de azonnal ismét megszakad. Hogy a berendezés állapotát, biztonságát és üzemét a központból ellenőrizhessük, a központban három (7, 8, 9) elektromágneses mutatómű van elhelyezve, melyek közül a (7 és 8) mutatóművek az áramköröket egymással összekapcsoló (3) relaisk és a távgyújtók üzemét ellenőrzik. Hogy ezen ellenőrzést a (7 és 8) mutatóművek végezhessék, illetőleg hogy ezek segélyével meglehessen állapítani, vájjon az első áramkör után következő áramkörök úgy működnek-e, mint az első, vagyis a (6) óra vagy a pillanat kapcsoló által az első áramkörben előidézett kontaktusokat a relaisk átvitték-e a többi áramkörre. Az egyik mutatómű az első, a másik mutatómű pedig az utolsó áramkörbe van iktatva. Továbbá a két mutatómű azonos szerkezettel és a távgyújtókhoz vagy relaiskhez hasonló elektromágneses berendezéssel bír (10. és 11. ábra), melyektől csak annyiban tér el, hogy a (37) kilincskerék nem valamely kontaktusszerkezetet vagy gázcsapot, hanem egy (41) mutatót mozgat egy beosztással bíró számlapon, és pedig úgy, hogy a mutató kilencven áramzárás alatt (amihez a lámpák meggyújtására és eloltására 24 óra szükséges) az óralapon egyszer körülfordul. A mutatólap eszerint kilencven beosztással bír és a (37) kerék a (41) mutatót a (42, 4-3) fogaskerék közvetítésével forgatja. A (42) fogaskerék a (37) kerék tengelyére, a (43) fogaskerék pedig a mutató (44) tengelyére van erősítve s az áttételi viszony úgy van megállapítva, hogy a (41) mutató minden áramzárásnál egy beosztással mozog tovább s így kilencven áramzárás alatt egy teljes fordulatot végez. Ha az egész berendezés rendben van, akkor a (8) készülék mutatójának ugyanolyan helyzetben kell lennie, mint a (7) készülék mutatójának, mivel a (6) készülék által eszközölt minden áramzárás a (7) mutatóműről az összes relaisken keresztül a (8) mutatóműre megy át. Ha a (8) készülék mutatója a (7) készülék mutatójához képest visszamarad, akkor az áramkörök valamelyike meg van szakítva, tehát a berendezés megvizsgálandó. Minthogy az (l) és (2) lámpák meggyújtására és eloltására, mint már említve volt, harminc áramzárás s ennélfogva 24 óra alatt a két lámpacsoport számára kilencven áramzárás szükséges, minthogy továbbá a lámpáknál alkalmazott csapok tömítési föliiletének nagysága szerint ezen áramzárások bizonyos száma a lámpák meggyújtására és eloltására befolyást nem gyakorol, ezen körülményt arra használjuk föl, hogy a mindenkori gyújtás és eloltás előtt a ((i) készüléknek néhány áramzárásával a berendezés helyes üzemét a (7, 8) készülékek segélyével megállapítsuk. Ha pl. a lámpák meggyújtására és eloltására szolgáló csapok tömítő fölületei olyan nagyokra vannak véve, hogy a csapok tulajdonképeni nyitására és zárására már húsz áramzárás elegendő, akkor a mindenkori gyújtás és eloltás előtt tíz áramzárás áll rendelkezésünkre, melyeknek segélyével a (7, 8) mutatóművek és a berendezés helyes üzeme ellenőrizhető. Ha pl. azt látjuk, hogy az utolsó áramkörbe kapcsolt (8) készülék mutatója az ilyen áramzárásnál a (7) készülék matatójához képest visszamarad, akkor ez annak a