38576. lajstromszámú szabadalom • Számszerkezet vasúti vonatok számára, a kocsiknak kisiklás alkalmával való továbbítására

terhelésétől függetlenül állandó távolságban fogja a vágánytól tartani. A mellékelt rajzban a találmány tárgyá­nak két példaképeni foganatosítási alakja van föltiintetve, és pedig 1. ábra mérlegkarszerű emelőre szerelt csúszósín oldalnézete, 2. ábra ennek elölnézete és 3. ábra ugyanennek fölülnézete a kocsi­szekrény leemelése után, 4. ábra azon elrendezést mutatja, mely­nél a csúszósín a csapágytokra szilárdan megerősített karra van függesztve. Az (a) csúszósín a lefelé irányított (b) és (c) orrokkal van ellátva és a (k) fogósínekre van megerősítve. Az orrok a kocsinak a sínekről való teljes lefutását akadályozzák meg. A (k) fogósíneket az (1) összekötő sín tartja össze, mely az (n) lengő karokra van függesztve. Az (n) lengőkarok az (o) csa­pokra vannak ágyazva, melyek a kocsi­keretre vannak szerelve. Az (a) csúszósín tehát könnyen lenghet föl és le és tetsző­legesen állítható be a vágány fölött. Hogy ezen beállítást az üzem alkalmával föllépő kocsiterhelési változásoktól függet­lenné tegyük, a (p) csapágyra a (q) csapot alkalmazzuk, melyre az (r) kétkarú emelő van könnyen forgatliatólag ágyazva. Ezen emelő egyik végére az (a) csúszósínt föl­emelt helyzetében tartó (s) rudazat van megerősítve, úgy hogy az (r) emelő másik, szabad vége fölfelé nyomatik és az (o) csap­hoz támaszkodik. Amint a kocsi terhelése növekszik, a kocsikeret és ezzel az (o) csap is sülyed, miáltal az (r) emelő szabad vége leszoríttatik és ennek megfelelőlög az emelő másik vége az (a) csúszósínt fölemeli. Az (r) emelők egymással a (w) harántrudak segélyével vannak összekötve, nehogy oldal­irányban eltolódhassanak. Mindenesetre a kocsiterhelésnek növekedése folytán az (a) csúszósín nem súrlódhatik a vágányon, ha­nem még inkább a vágányról jobban föl­emeltetik. Az (s) láncnak az (r) emelőn való ferde fölakasztását azáltal kerülhetjük el, hogy a kocsikereten (az 1. ábrában pl. az (s) lánc­nak az (r) emelővel való kapcsolási helye fölött) egy második forgási csapot és ezen egy második mérlegkarszerű kétkarú eme­lőt rendezünk el. Kevéssel ezen emelőnek forgáspontja előtt, pontosan az (a) sín fölött ezen második emelőn erősíttetik meg az (s) lánc és ezen második emelőnek másik jóval hosszabb vége csuklósan kapcsoltatik az (r) emelőhöz és pedig közel (q) forgáscsapjához. Az (r) emelőnek a kocsi terhelése által elő­idézett mozgása ekkor a második kétkarú emelőre csak csekély mértékben vitetik át és ezen kis mozgás még tovább csökkentve adatik át az (s) láncnak, ill. az (a) csúszó­sínnek, mely utóbbi tehát gyakorlatilag már egyáltalában nem fog mozogni. Egyszerűbben akadályozható meg az (a) csúszósínnek magassági helj-zetváltozása a 4. ábrabeli elrendezéssel, melynél a csap­ágytokra a (z) kar van megerősítve, mely­nek szabad végére az (a) csúszósín az (s) lánc vagy hasonló segélyével van fölfüg­gesztve. Mivel a csapágj' a kocsi terhelé­seinek változása alkalmával helyzetét nem változtatja, úgy az (a) csúszósín is állandó magasságban marad a vágány fölött. A találmány lényegére nézve az (r) és (z) emelők alakja vagy ágyazási módja nem bír befolyással. Az (s) rudazat hosszát a (t) feszítőszerkezet vagy hasonló segélyével szükség szerint változtathatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szánszerkezet vasúti vonatok számára a kocsiknak kisiklás alkalmával való to­vábbszállítására, jellemezve azáltal, hogy a vágány fölött fekvő csúszósín a ko­csira lenghetően van fölfüggesztve és a kocsival összeköttetésben álló rudazat segélyével a vágányhoz képest magas­sági helyzete beállítható. 2. Az 1. alatt igényelt szánszerkezet foga­natosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az (a) csúszósínnek magassági helyzetét szabályozó (s) rudazat a kocsi terhelés­változásai által be nem folyásolt kocsi­résszel van összekötve, azon célból, hogy a csúszósín lehetőleg kevéssé vagy egy­általában ne befolyásoltassák a kocsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom