38518. lajstromszámú szabadalom • Léggázfejlesztő

— 3 — készíthető, így például a fősúly részekre lehet osztva és egyik része közvetlenül a csigaemelőszerkezet alatt rendezhető el, vagy pedig a közvetlenül a csigaemelőszerkezet alatt függő főhajtósúly egy külön húzókötél által ellensúlyok segélyével fokozatosan tehermentesíthetik. Az erőkiegyenlítés közvetlenül a kötéldobra is hathat és például közvetlenül működő terheléssel bíró közvetlenül hat-ó hajtóművek, vagy egy súlykiegyenlítéssel bíró második kötéldob által létesíthető. A léggázfejlesztő hajtására egyidejűleg egy mótor szolgál, mely az üzemsúly fölhúzására is fölhasználható. Ezen motornak kiiktatószerkezetek és billenőkapcsolók által való befolyásol clScl duZ alábbiakban még részletesen le van írva. Mótor helyett természetesen bármely gép hajtása alkalmazható. A léggázfejlesztéshez szükséges nyomólevegőt előállító (11) fújtató a (2) súlyhajtás vagy az (5) mótor által hozatik üzembe. A fújtató abban különbözik az ismert fújtatóktól, hogy mindenkor pontosan lemért nyomőlégmennyiséget állít elő és hogy a fújtató teljesítménye az átvezetőcsövek egyszerű he'yi szögeltolása által — egyébként hasonló méretű fújtatónál — tetszés szerinti nyomásnagyságokra beállítható. A (12) közegben (2. ábra) forgathatóan ágyazott fűjtatódob egy üreges kerékko- ! szorúnak tetszés szerinti számú, például négy egyenlő nagy (13) kamrájából áll (3. ábra), melyek egy-egy (14) cső által, az illető koszorúszakasszal ellentétes oldalán a dobon lévő (15) nyomótérrel közvetlen kapcsolatban állnak. A fújtató bizonyos magasságig vízzel van megtöltve és pedig oly magasan, hogy az épen a legmagasabb helyen lévő üreges kamra a kamra nagysága által megszabott légmennyiséggel telik meg. A fűjtatódob forgásánál a levegő először a víz által elzáratik és sűríttetik, míg a továbbíorgásnál a (13) kamrából a (14) csövön által (15) nyomótérbe lép. A fújtató által elérhető gáznyomás a dob belső átmérőjétől és főleg a csöveknek a hozzájuk tartozó üreges kamrákhoz képest elfoglalt szöghelyzetétől függ (4—6. ábrák). Minél kisebb szög alatt állnak a csövek a (13) szegmenthez, annál nagyobb gáznyomás érhető el. Amennyiben a (16) szívótér előre meghatározott vízállásmagasságánál egy bizonyos, a (13) üreges szegmentek tartalmának pontosan megfelelő mennyiségű levegő szívatik be a (17) nyílásokon át (4—6. ábrák) és a beszívott levegő a leg-i rövidebb úton bizonyos nyomásra komprimáltatik, mely nyomás a (14) csövek szöghelyzetéhez képest, egyébként hasonló méretekkel bíró fájtatoknál, igen különböző lehet, ennélfogva ezen kivitelnél egyidejűleg a fújtató üzeméhez szükséges munkateljesítmény minimálisra korlátoztatik, mert mindig csak a tényleg szükséges munka teljesíttetik. A nyomás előállítására szolgáló folyadék a sűrített levegőt a (14) csöveken át a (15) nyomótérbe részben követi, azonban az elválasztott (17) bevezatő nyílásokból, ezeknek a vízből való kiemelkedésénél, részben ki is lép. A fujtató oly módon is foganatosítható, hogy, mint azt a 17. ábra mutatja, az üreges koszorúszegmentet oldalfalak elzárják, miáltal zárt tokos fujtató képeztetik úgy, hogy nem kell külön köpenyt alkalmazni. Ezen esetben a levegő a központosán bevezetett (56) csövön át lép be, melyakül! léget a szívótérrel összeköti. A gazolinelosztó lényegében (18) hengerből (1. és 2. ábra) áll, melyben (19) kiszorítódugattyú mozgattatik szabadon lefelé, mely a gazolint kiszorítja úgy, hogy utóbbi a (20) oldalnyíláson át a rövid (21) vezetékben (22) elgázosítóba folyhatik. A (19) kiszorítódugattyú hajtására (23) csavarkerékáttétel és (24) fogasrúd szolgál, mimellett a csavarkerék egy kiakasztható ütköző által mindenkor kikapcsolható és a (19) kiszorítódugattyú a (25) kézi forgattyú segélyével fölhúzható. A (19) kiszorítódugattyúnak a (18) tartányhoz való szoros hozzáilleszkedésénél a dugattyú fölhúzásával egyidejűleg gazolin szívható be. A csavarkerék (26) tengelye (8. ábra) két szabadon futó (27) és (28) kerékkoszorúval